Steigler Ildi: Hajnali szonett

Hajnalban Párizsban járt a könnyező ábránd
Virágszirom cseppjeit hullatta ébredezve kábán
Távoli köd csendjeként koppant fényes járdán
Veríték felhők úsznak az álomtól foltos párnán.
Tegnap még szerettél… messziről felsíró híres sanzon
 
 
Sétáltunk kéz a kézben a híres Szajna parton
Árnyékunk összeérve lépdelt elcsuklott hangom
Lassú ember csoszogása hallatszik a szomszéd gangon.
Kezed simítása lázas testemen szerelmem ostora
Kapualjban ölelkezve kőfal fészkünk mostoha
Mellényzsebből elém dobott örökké és soha
Konyhakredenc szélén ácsorgó szikkadt morzsa.
 
 
Leveszem magamról a rám aggatott ködmönt
Emléked nem lehet csak vasrácsos börtön!
Lámpát gyújtok, ablakból nézem a köröndöt
Lassan felállok s csomagolom a bőröndöt.

Kommentek