Sárhelyi Erika: Anyám alakja

Április 11-28. között hirdette meg a Blans.hu és a FREYWILLE a hagyományt teremtő, versírásra ösztönző játékát, mely ezúttal az Anyák napjához kötődött. Az irodalom szerelmesei verseikben saját édesanyjukhoz, vagy az anyasághoz kapcsolódóan fogalmazták meg érzéseiket.

A második helyezett:
 
Sárhelyi Erika: Anyám alakja
 
Tegnap megidézett a déli harangszó.
Mintha gyermekkoromból zúgott volna áta feledésbe merült éveken.
S pár pillanatra ott volt a körfolyosó,napsütötte szobám egy lusta szombat délutánon,ahogy a halványsárga nejlonfüggöny előtta késő tavaszi fénypászmában táncolóporszemekből kibomliktörékeny, ám szigorú alakod.
Alig sírtam, mióta elmentél.Isten a tudója csak, miféle űrt hagytál bennem,ahonnan váratlanul,olykor egészen profán helyzetekbendereng fel az emléked.
Mégsem jönnek a könnyek.Pedig te tudod csak igazán, milyenkönnyen sírós fajta vagyok.
A te fajtád, anya.Mi sose szégyelltük, ha valami fájt.Látod, most mégis csak a torkom szorul egy-egy villanásnyi időre,aztán mintha menekülnél előlem,arcod visszahúzódik abba az ismeretlen,rideg tartományba,ahová nem tudok utána menni.
Ami fájt, sose szégyelltük.Csak minden mást.Az ölelést,a nyelvünkön lévő szavakat,a gyöngédség apró megnyilvánulásait,amik bebábozódtak valahol az időben,s többé már köztünknem kelhetnek szárnya.Úgy sajnálom, anya.Közeleg május első vasárnapja,s kinyíltak a kertben az orgonák.

Kommentek