New York Művész Páholy – Az átmeneti ember

A New York Művész Páholy közönsége február óta nélkülözte az élő esteket, ám a szeptemberi hónap végre újból lehetőséget adott rá, hogy a rendezvénysorozat látogatói ismét egy nagyszerű beszélgetést hallhassanak. Juhász Anna, az est szerkesztője és háziasszonya ezúttal Can Togayt hívta vendégül egy kellemes hangulatú, ősz végi beszélgetésre.

Költészet, utazás, írás, alkotói folyamat, régi és új kötet, szünetek, versek, átmenetek...  A beszélgetés fő témája a szerző Az átmeneti ember c. legújabb kötete volt, amelynek költeményei két színművész segítéségével felolvasószínházként is megszólaltak - hol Hámori Gabriella érzékeny, finom hangján, hol Pál András férfias tolmácsolásában.
 
Mindig érdekes látni az alkotót, ahogyan saját szövegét mástól hallgatja, és ugyanilyen érdekes hallgatni, ahogyan a mű megszületéséről beszél. Kicsoda az a bizonyos átmeneti ember? Mit tudhatunk róla és mit tudtunk meg a szerzőjéről, aki számos területen kipróbálta már ki tehetségét: film és forgatókönyv, írás, tanítás, költészet. Mi lehet az a közös pont, amely összekapcsolja a különböző területeket? – Can Togay számára az öröm az a kapocs, amely őt magát lelkesíti minden feladatnál, és kihívást ad minden egyes alkotói folyamat során.
 
S hogy hogyan születik vajon egy vers, és mit ad a költemény megírásának folyamata…? – A szerzőnek sok más mellett az élményt, hogy rendet teremthet egy-egy röpke pillanatra abban az adott gondolatban, abban a percben, abban a felépített vagy épp a vers által megtalált világban. A vers a rend és a szabadság egyfajta furcsa, ám felemelő elegye Can Togay számára.
 




„Az átmeneti ember” mesélt még sok külső és belső utazásról; török gyökerekről, németországi gyermekkorról, magyar nyelven való alkotásról, és az új versek mellett a korábbi kötet (Fénykutya és vonat) képzeletbeli találkozásairól is, amikor egy-egy költeményben Kanttal „társalgott”, egy másikban Odüsszeuszt, vagy épp Burbank, a különc botanikus személyét idézte meg.
Jókedvű sztorizás, ízes, valódi beszélgetés zajlott a közönség előtt – nevetéssel, sűrű gondolatokkal, fontos útravalókkal. Az esten a pillanatnyilag kötelező előírásoknak megfelelően maszkban ültünk, maszkban nevettünk, s gondoltunk arra, hogy amíg költészet van, és mellé ilyen beszélgetés és ilyen közös gondolatok, addig még a maszkot sem bánjuk – csak a következő estet várjuk!
 
Fülöp Erika
 

Kommentek