Nem esik jól, de beszélnünk kell róla! – A Botrány című film már a mozikban

„Ha a nagyfiúkkal akarsz játszani, le kell feküdnöd a nagyfiúkkal” - Roger Ailes mondta ezeket a kedves szavakat Kellie Boylenak, és biztosra vehetjük, hogy nem számított rá, hogy egyszer a nyilvánosság előtt kell majd felelnie érte.

2016-ban röppent fel a hír, hogy a Fox News vezérigazgatója, Roger Ailes két évtized után távozni kényszerült a vállalat éléről.
Lemondásának oka az volt, hogy a televízió egykori bemondónője, Gretchen Carlson feljelentést tett ellene szexuális zaklatás vádjával. Carlson vádja pedig csak a kezdet volt, sorra jelentkeztek egykori alkalmazottak, akik mind hasonló dolgokról számoltak be, majd az USA egyik legismertebb bemondónője, Megyn Kelly is kiállt a nyilvánosság elé történetével, miszerint őt is zaklatta Ailes. A 76 éves médiavezér végig tagadta a vádakat, de végül ultimátumot kapott: vagy megy, vagy kirúgják. Ailes önként távozott, és állítólag 40 millió dolláros lelépési pénz ütötte a markát.
 
A sztori nagy vonalakban ennyi, és attól függetlenül, hogy ismerjük a végét, nem tud nem megérinteni és megrázni egy filmben, ami csütörtökön került a mozikba Bombshell, azaz Botrány néven.
 


Szerencsére a szexuális zaklatás témája legalább olyan távol áll tőlem, mint a családon belüli erőszaké. Soha nem voltam az a karakter, akire a férfiak egy munkahelyen darab húsként tekintettek volna. Ez köszönhető annak, hogy nem hasonlítok az idealizált női karakterekre, és két mondat után világos mindenkinek az is, hogy nem vagyok kezes bárány.
 
Szóval engem ez nem érint, úgyhogy nyugodtan mondhatnám, hogy:
“Meg is érdemlik azok a nők, aki így jutottak előrébb. Nehogy már sajnálnom kelljen őket. Nem kéne olyan kihívón öltözködni. Nemet kellett volna mondaniuk…”
Miért nem mondom ezt mégsem? Mert nem vagyok totálisan idióta!
 
Igen korán megtanultam használni az eszemet, és ennek segítségével könnyedén beláthattam azt, hogy szerencsésebb helyzetben lévő nőként, nem az áldozathibáztatás a szerepem.
Borzasztó szomorú, hogy volt, van és lesz olyan ember a földön, aki szerint tök oké, ha egy kis szexszel előrébb lehet jutni a munkahelyen. És ebben a történetben, ahogy az életben is, több vétkes is van, nem csak a zaklatást elkövető főnök.
Vétkes az is, aki végignézi, vétkes, aki asszisztál hozzá, és vétkes a társadalom, aki nem kezeli a helyén ezt az egész témát, aki nem segít az áldozatnak abban, hogy elő merjen állni.
 
Hogy lehet az, hogy 2016-ban még csak elkezdtük feldolgozni, megérteni, hogy így működik a világ, és hogy ez nincs jól? Hogy lehet az, hogy ezeknek a nőknek évekig kellett hallgatniuk, mert nem hallottak arról, hogy a zaklatás ellen fel lehetne, fel kellene lépniük? Hogy lehet az, hogy a “me too” csak 2017-ben robbant be? Hogy lehet az, hogy csak pár éve foglalkozunk ezzel, és hogy lehet az, hogy egyesek szerint ez a téma máris fárasztó, és lejárt lemez?
 
 

A film igazán impozáns szereplőgárdával csábít minket a moziba. Gretchen Carlson szerepében Nicole Kidmant láthatjuk, Megyn Kellyt Charlize Theron alakítja, Roger Ailest pedig John Lithgow játssza, de Margot Robbie is kiemelt figyelemhez jut.
 
A forgatókönyvét az Oscar-díjas Charles Randolph (A nagy dobás) jegyzi, a rendezői székben pedig Jay Roach (Versenyben az elnökségért) foglalt helyet.
 
A téma fontos, és szerencsére a megvalósításon sem csúszott el a dolog.
A filmben nyújtott alakításáért Charlize Theront a legjobb színésznő, Margot Robbiet pedig a legjobb mellékszereplő kategóriában jelölték Golden Globe-díjra, és ez nem is meglepő.
A színészi játékok erősek, és a sztori dinamikusan halad előre. Nem aprózzák el a karakterek történetszálait, de épp eleget tudunk meg róluk, látunk belőlük, hogy együtt tudjunk érezni velük.
 



A film egész végig feszültségben tart, pedig nincsenek benne véres vagy látványos jelenetek. A szavak és pillantások azonban erősebbek, mintha pofonok csattannának el.
Kötelezővé tenném, mert szépen árnyal egy olyan történetet, amit eddig csak hírportálok cikkeit böngészve ismerhettünk meg. Talán egy kicsivel könnyebben érthetővé teszi azok számára is az munkahelyi zaklatás és a szexuális erőszak témáját, aki nem képesek felfogni, hogy hogyan történhetnek ilyen dolgok körülöttünk.
 
Attól, hogy nem téged kényszerít a főnököd, hogy vedd a szádba a szerszámát, még beláthatod, hogy ez a helyzet nem cuki, nem szexi és nem is szerencsés.
Ne kelljen már ahhoz mindenkinek átélni hasonló traumát, hogy megértsük, bizonyos dolgokat élből el kell utasítani, bizonyos dolgok ellen keményen fel kell lépni, bizonyos dolgokról beszélni kell, hogy mindenkihez eljusson az üzenet.
Tudod, nem kell azt megvárni, míg a te lányoddal történik meg ez...

Kommentek