Nagy Nóra Réka: Juliette Blans

A FREY WILLE és a Blans.hu közös, Poésie d'amour játékának nyertese Nagy Nóra Réka lett. Most az ő művét olvashatjátok.

Megöregedett. Tudomást sem vesz az időről, mely nyomott hagyott arcán, kezein, megritkította, s télire festette haját. Nem számolja az éveket, nem ábrándozik. Hosszú piros kabátja alatt őrzi sudár alkatát, vékony bokáját mutatja a világnak a szél, mely olykor megsimogatja, körbetáncolja vastag horgolt sáljába karolva láthatatlanul. Némán áll az Eiffel torony óriás vas szerkezetére emelve szürke szemeit, tekintete a sorban felkapaszkodó fiatalokat fürkészi, kik az örök hűség ígéretét keresve, mosolyogva haladnak egyre feljebb a szerelem lépcsőfokain. Átöleli a sok emlék, ez nem ábránd, megélt minden pillanatot, magába szívott és mélyen szívébe zárt minden érzést. A reggeli forró kávé és croiassant nyújtotta békés együttlét szeretetét, a zsúfolt metró émelyítő sokszínűségét, az esti séták meghittségét, a zárt ajtók mögötti szenvedélyt, az egymásra találás szépségét, a búcsúzás keserűségét.
 
Szédülni kezd, óvatosan húzza le puha kasmír kesztyűjét, s kapaszkodik karikagyűrűjébe, mely elgyengülő, remegő testének biztonságérzetet ad. Messze a pad, lábai nem engedelmeskednek, egyre erősebben szorítja ujján a vékony aranyfonatot, félve még a végén a feltörő fájdalom kettéhasítja azt. Az arcán végig futó mély árkok sós vízzel telnek meg, ajkát borítják a keserédes cseppek, melyeket némán nyel le, mint engedelmes gyermek anyja szidalmát.
 
Juliette Blans megöregedett. Elborítják az emlékek, nem számolja az éveket, mert Párizs magával ragadta, fekete haját fehérre festette, rózsaszín arca együtt szürkült, s kopott meg a festővásznak női alakjaival.
Belekarol a szél, utolsó táncra invitálja, s ő keringőt járva a láthatatlan karok ölelésében szájában érzi a reggeli kávé és croiassant ízét, távolról hallja a zsúfolt metró sokszínű morajlását, csukott szemmel újra járja az esti fényben oly meghitt Szajna-partot, s a halál szenvedélyes csókjával zárja be az élet kapuját. Az örök fényben újra éli az egymásra találás szépségét, s már soha, de soha többet nem érzi a búcsúzás keserűségét.

Kommentek