Mazula-Monoki Zsuzsanna: Köttetett…


"Együtt hullámzunk az éj szurokszagú csendjében, Te és Én…

Kiválasztottál és Én kiválasztottalak.


Mélységes csend, az idő csak múlik.


A messzeségben haragszó töri kettőnk ölelkező tekintetét…


Már akkor szerettelek-már akkor szerettél, a harang csak kondul,


bőrünk összeforr, egyek maradtunk…Te és Én…


Már most félek, hogy jön a tavasz…Te kivirágzol, fejemről lehullik a sárgás-piros levélszőtte fátyol, s nem leszek…


Ekkor te rám pillantassz, szád mosolyra táncol, édes keserűen megcsókollak, remélem még ezerszázszor…."

Kommentek