Liszi Annamária: Téli délután

Egy-egy fagyos téli délutánon,
Mikor a falu széli utcát járom,
Könnyes szemekkel, de végül belátom,
Ahogy a táj, úgy az ábránd is
Ködbe vész,
Ködbe vész.
 
Egy-egy rideg téli délutánon,
Mikor a kandalló tüze csak úgy lángol,
Tűnődve e zord világon búsulok
Lelkem legmélyén,
Lelkem legmélyén.
 
 
Egy-egy derűs téli délutánon,
Mikor hó fedi már a tornácot,
Soha vissza nem térő alkalom,
Lélekben újra ifjúnak
Lenni szabadon,
Lenni szabadon.
 
Egy-egy ködös téli délutánon,
Mikor a párizsi utcácskákat járom,
Keresve sem találom a rég eltűnt
Örök szerelmet,
Az igaz szerelmet.
 
Egy-egy esős téli délutánon,
Mikor szememre borul az álom,
Fátyolos tekintettel várom
A naplementét,
A naplementét.

Kommentek