Költészet napja – Juhász Anna gondolatai

Öpp a minap beszélgettem a Szerelmemmel, hogy mit jelentenek a hétköznapok. Már a kérdésnél furcsán néztem rá, mert azon kívül, hogy eddigi életemből a mindennapos teendőket végigvettem, azt kezdtem neki mondani, nekem milyen egy napom. Egy hétköznapom.
 

Reggel versekkel kezdek, legalább ötven költeményt elolvasok, mire megtalálom „a nap versét”. Ezután az kering a fejemben egész estig. Irodalommal foglalkozom, így miközben Kávéházakban ülök – helyszíneken, ahol esteket tartok –, folyamatosan a költők, írók, alkotók teremtett művei vesznek körül. Kávéházakban, ahol korábban Karinthy Frigyesnek, Kosztolányi Dezsőnek vagy Babits Mihálynak volt asztala. Ha szerencsém van, saját Édesapám, Juhász Ferenc Törzsasztalánál tudok ebédelni a patinás New York Kávéházban.

Este irodalmi rendezvényeket tartok vagy látogatok. Lefekvés előtt regényt olvasok. Ahogy mindezt felsoroltam, rájöttem, milyen kiváltságos életet élek, és rájöttem arra is, ezt mind a szüleimtől kaptam.

Orvos édesanyám és költő édesapám mellett nővéremmel minden napunk az irodalom levegőjében telt. Édesapám rendre felolvasta nekünk, amit délelőtt a munka asztalánál írt: verseket, sorokat, költeményeket – ezáltal gyermeki és már felnőtt világunk megtelt az alkotás csodájával. Faltól falig könyvespolcain a magyar-és világirodalom kötetei sorakoztak, minden hétre innen választottuk az olvasmányainkat, amiket később megbeszéltünk.

Esténként verseket mondott fejből, és a költőkről mesélt. Nagy Lászlóról, Pilinszky Jánosról, Simon Istvánról, Kántor Péterről – a barátairól és Tóth Árpádról, és József Attiláról. Róla nagyon sokat, hisz mindig hűséges maradt szellemi elődjéhez. „Miért nem ismerhettem őt, hogy odaadjam neki minden hűségemet? Árva, árva József Attila, de nagyon szeretem én a Te vallomásos nagy életedet. Az én szívem, mint az óra, a Te szívedhez igazítva jár. Bevallom büszkén.”

Otthon, egy-egy ebéd vagy reggeli után az apa-költő Édesanyámra nézett, majd bement a dolgozószobájába, és nemsokára kész szerelmes verssel jött ki, ilyenből idézek:

„Ha itt vagy velem: aranyvirágzás tóparti mezőn állok bárányfelhős kék ég alatt és a kék ég magasságból mélység, s az a mező belőlem nőtt ki boldogan: a Van!”

Hisz élni csak veled akarok és nem halál-szemüvegben mint a vakok, te Szerelmes Mindenség, akit nem kaptam ingyen, te Csoda-Mélység! Mert a szerelmes élet a Minden! A halál a Semmi!"

Mindebből látszik, gyerekkoromtól kezdve a költészet hatalmában élek. Hogy ez mi mindent adott az életembe, az életünkbe, szinte felsorolhatatlan. Békét, vigaszt, nyugalmat, magabiztosságot, csodát, képzeletet, világokat, és szeretetet. Sok-sok szeretetet, amit a versekből, a művekből kaptunk, és igyekeztünk tovább adni barátainknak, ismerőseinknek, s én már a munkám során az irodalmi estek hallgatóságának.

Hétköznapok mindannyiunk életében vannak. Zsúfoltak, feszültek, boldogok, mosolyosak vagy szorongóak. Az, hogy milyenné tesszük ezeket a napokat, részben a mi döntésünk is. Én azt tanultam meg otthon, hogy az irodalom, a művészet, a vers egy módja annak, hogy gazdagítsuk életünket, napjainkat. Hogy egy hosszú nap elején, vagy fáradtan hazaérve egy-egy pillanatra megnyugvást találjunk.

Mi, itt a Blans oldalon nemsokára hétről hétre hangsúlyt teszünk a kultúrára és az irodalomra, hogy gazdagítsuk mindennapjaikat. Hétköznapjaikat.

Ma a költészet napján ünnepeljük kedvenc alkotóinkat és a verseket. Én is ezt teszem, Édesapám, Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-és József Attila díjas költő emlékestén 18.00 órától a Petőfi Irodalmi múzeumban.

Juhász Anna, irodalmár

Kommentek