„Kimondhatatlan jól van, ami van.” – Pilinszky 100 a Múzeumok éjszakáján

Január óta követem a Juhász Anna által szerkesztett és a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával létrejött Pilinszky 100 című sorozatot, amely a költőhöz kapcsolódóan kettős centenáriumot ünnepel idén: Pilinszky János születésének századik, halálának pedig negyvenedik évfordulójára emlékezünk idén.

A sorozat beszélgetéseire a Pilinszky 100 háziasszonya, Juhász Anna számos beszélgetőpartnert invitált meg január óta; irodalmárok, írók és költők mellett zenészek és színészek is meséltek már Pilinszkyvel kapcsolatos kötődésükről, kedvenc verseikről és a költőtől kapott inspirációikról. Ezúttal a Múzeumok éjszakáján Dragomán György osztotta meg a közönséggel gondolatait Pilinszky János költeményei kapcsán a Petőfi Irodalmi Múzeum árnyas kertjében.
 
A beszélgetés során több személyes történetet is hallhattunk arról, hogy mennyire döcögősen indult Dragomán György számára a versekkel való ismerkedés: a visszaemlékezésben vicces anekdotaként hatott, ahogyan elmesélte, hogy kamasz fejjel micsoda átverésnek érezte azt, hogy még csak az egyes sorokat sem írják végig a költők, nem is igazi irodalom az ilyen írásmű! Aztán, amint a költészettel megbarátkozott, már csak konkrétan Pilinszky felé kellett legyőznie személyes ellenszenvét, lévén akkor még csak jövendőbeli feleségének, Szabó T. Annának minden idejét a költő utáni kutatás, a dolgozatok és a Pilinszky-versek kötötték le. A mulatságos személyes történetek mellett az írói lét belső küzdelmeiről is mesélt nekünk Dragomán György - azokról az emésztő, belső félelmekről, amelyek minden alkotó embert szorongatnak, és arról, hogy ennek ellenére miért éppen az Aranykori töredék, az egyik legpozitívabb hangvételű, az örömöt magát megéneklő vers lett végül a kedvenc költeménye Pilinszkytől.
 


A tizenharmadik Pilinszky 100-est folyamán a költő három verse szó szerint is megéneklésre került Pátkai Rozina és Dóczi Bence jóvoltából, akik egészen különleges, éteri hangzást, ritmusokat és dallamot álmodtak a hasonló jelzőkkel jellemezhető költemények, a Halak a hálóban, a Ne félj, és a Tilos csillagon mellé. Tudjuk, hogy Pilinszky számára a zene, akár a levegő, éltető elem volt, és ahogyan egyre árnyaltabban ismerem meg a költőt – nemcsak életművét, de élettörténetét és személyiségének karakterét is -, egyre inkább úgy érzem, hogy Pátkai Rozina és Dóczi Bence tökéletes zenei világot teremtettek Pilinszky János költeményeihez.
 
Most ugyan nyári szünet lesz a sorozatban, így kevésbé rendszeresen, de azért a nyár folyamán is jelentkezik a Pilinszky 100 néhány új programmal. Figyeljétek, kövessétek a Juhász Anna Irodalmi Szalon Facebook oldalát az újabb eseményekért! Addig is olvassunk, olvassatok Pilinszkyt, és találkozzunk ismét személyesen az újabb irodalmi esteken! 
 
Fülöp Erika

Kommentek