Kányádi Sándor: Nyári zápor

Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.
 
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
 
"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.
 
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
 
Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
 
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
 
Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
 
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.

Kommentek