József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
 
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
 
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
 
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
 
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
 
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
 
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
 
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. június / 1928.

Kommentek