Joseph Gordon-Levitt Kötéltánca

Tizenkét ember járt a Holdon, ám a Világkereskedelmi Központ ikertornyai közötti szakadék felett csupán egyetlenegy sétált végig.

 

Philippe Petit (Joseph Gordon-Levitt) tanácsadója, Rudy papa (Ben Kingsley) vezetésével és szárnysegédei támogatásával elképesztően őrült tervet készül véghezvinni: végig akar sétálni a Világkereskedelmi Központ tornyai között kifeszített vékony drótkötélen. Minthogy az akció illegális, tervének megvalósításához pontosan olyan előkészületek szükségesek, mintha bűntényt kívánna elkövetni. Útjában számtalan technikai, jogi akadály, rengeteg nehézség, ellenlábas, sőt ellenség áll.

Robert Zemeckis, a Forrest Gump, a Számkivetett, a Vissza a jövőbe, a Polar Express és a Kényszerleszállás rendezőjének lélegzetelállítóan látványos és izgalmas filmjében a legmodernebb technikákat alkalmazza, hogy a nézők úgy érezzék, maguk is a felhők közt sétálnak. A Kötéltánc alig hihető, ám igaz története emléket állít egy különleges embernek, és tiszteleg a hetvenes évek Párizsa, illetve New Yorkja, valamint a World Trade Center néhai épülete előtt.

AKI KÖTÉLEN TÁNCOL: JOSEPH GORDON-LEVITT

Philippe Petit szerepét Joseph Gordon-Levitt alakítja a filmben, méghozzá olyan emlékezetes és hiteles módon, hogy az embernek az az érzése támad, senki más nem játszhatta volna el a legendává vált kötéltáncos figuráját. „Amikor először találkoztam Joe-val – mondja Zemeckis –, éreztem, hogy a szíve mélyéig érti Petit tettének mozgatórugóit, és tökéletesen képes azonosulni vele. Testalkatát, mozdulatait, testbeszédét tekintve is eszményi választás volt a fanatikus showman szerepére.”

Márpedig a Kötéltánc Gordon-Levitt minden fizikai képességét igénybe vette. A szerep eljátszásához egyaránt szükség volt a színész kitűnő állóképességére, táncos rutinjára, akrobatikus ügyességére, hajlékonyságára, kerékpáros múltjára (Fék nélkül), szórakoztatóiparban szerzett gyakorlatára („Saturday Night Live”) és persze színészi kvalitásaira (Eredet, Looper – A jövő gyilkosa, A Sötét Lovag – Felemelkedés).

Igen, Gordon-Levitt a film kedvéért valóban megtanult kötélen járni. „Nagy kihívás volt, nem mondom, de szeretem a kihívásokat – meséli a színész –, és szeretem, ha próbára kell tennem a fizikai képességeimet.”

„Mi is a kötéltánc? – teszi fel a kérdést Robert Zemeckis. – Egyfelől mutatvány, amit többnyire kaszkadőrök végeznek, hiszen igen veszélyes, kivált, ha valaki 3-400 méter magasban csinálja. Ugyanakkor tánc is. Balett, ami rendkívül nagy összpontosítást, test és elme egészének harmonikus, esztétikus munkáját igényli.”

Gordon-Levitt igazán nem kívánhatott volna kitűnőbb tanárt magának: maga Philippe Petit tanította kötélen táncolni. „Még mielőtt találkoztam volna vele – mondja a színész –, elolvastam a róla szóló könyveket és a vele készült interjúkat. Egyik mondatát akkoriban alaposan félreértettem: »Én soha nem esek le.« Úgy éreztem, hogy ez a kijelentés kissé fennhéjázó, és arra gondoltam, hogy azért olykor biztosan ő is mellélép. Ám amikor megismertem, rájöttem, hogy igazat mondott. »Ha ugrasz, azért teszed, mert így döntöttél. Ha elveszíted az egyensúlyod, vagy bármi egyéb problémát észlelsz, nem ugrasz. A döntést azelőtt kell meghozni, mielőtt túl késő volna. Így van ez akkor is, ha matrac van alattad, és akkor is, ha szakadék fölött táncolsz. Ha baj van, letérdelsz, és egész egyszerűen nem esel le.«”

„Nyolc napon át reggeltől estig együtt voltunk Joe-val és tanítottam – meséli Petit. – A talajon kezdte, de a nyolcadik napon már kétméteres magasságban, kilenc méter hosszú kötélen sétált.”

Petit úgy véli, nem az egyensúly megtartásán múlik, hogy valaki képes-e végigmenni a kötélen. „Joe megértette – magyarázza a légtornász –, hogy addig nem jöhet létre a kívánt egyensúly, míg test, elme és lélek szinkronba nem kerül.”

Gordon-Levitt úgy érezte, hogy a kötéltánc nem sokban különbözik a színészi munkától. „Az első lépés a legnehezebb, mert tele vagy kétségekkel – mondja a színész. – Ha sikerül félredobnod a kétségeket, akkor már képes vagy koncentrálni, és onnantól kezdve nagyon élvezed, hogy megy a dolog, és meg tudod csinálni. Így van ez a szerepekkel is. Először az ember megijed: Úristen, minden szem rá szegeződik, forog a film, nem szabad elrontani! Ettől a nyomástól meg lehet őrülni. Nem szabad tudomást venni a mi van, ha… kezdetű gondolatokról. Félre kell söpörni ezeket, és a játékra kell összpontosítani…”

Steve Starkey producer szerint Gordon-Levitt egészen fantasztikus módon elsajátította a mutatványt. „Az akaraterő diadala, hogy ilyen rövid idő alatt képes volt megtanulni a mutatványt. Mintha valamiféle beavatáson esett volna keresztül. Amikor végigcsinálta a nagyjelenetet, az egész stáb hatalmas éljenzésben tört ki. Szinte alig vettünk levegőt, amíg átsétált a kötél egyik végétől a másikig.”

Gordon-Levittnek természetesen nemcsak kötélen kellett megtanulnia táncolni, hanem el kellett sajátítania némi párizsias francia akcentust, és el kellett lesnie Petit gesztusait. Az eredmény annyira meggyőző volt, hogy maga Petit is megdöbbent. „Bob Zemeckis a vetítés után hozzám fordult és odasúgta: »Elárulok neked egy titkot. Miközben te Joe-t tanítottad, ő folyamatosan figyelt téged. Nemcsak arra, amit átadsz neki, hanem a mozdulataidra, a szokásaidra is. Figyelte a beszédstílusodat, az akcentusodat, a heppjeidet, a mimikádat… nézd csak meg, láthatod a filmen.« És láttam! – mondja az artista. – Egészen zavarba ejtő” – teszi hozzá nevetve.

Trailer: ITT!

Kommentek