Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
 
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
 
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
 
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
 
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
 
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
 
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
 
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
 
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
 
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
 
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
 
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
 
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Kommentek