Irodalmi szerelmek

Mi az olvasás valódi haszna…?! - Fülöp Erika szövegíró ezúttal az Irodalmi szerelmek sorozat negyedik estjén járt a Várkert Bazárban, ahol a szerelmes és hűséges nők tükrében mutatkoztak be irodalmunk alkotói. Női sorsok, tehetség, sors és szenvedély: beszámoló, egy különleges irodalmi programról.

Művészfeleségnek, hivatalos „főállású múzsának” lenni kívülről nézve olyan romantikus tűnhet! Az ember lánya csak az elsuttogott vagy éppen papírra vetett szép szavakat akarja látni, és az iskolai tanórákról ismert életrajzi adatok alapján irigykedik: mennyit utaztak, micsoda események részesei lehettek ezek a nők – pusztán annak a szerencsének köszönhetően, hogy éppen egy-egy költőóriás társai voltak. Jókor voltak jó helyen csupán…? Vagy ennél sokkal többet is rejtett érzékeny személyiségük és magas műveltségük? S mit tehettek azok az asszonyok, akik nemcsak írófeleségek, hanem inkább író, azaz alkotó feleségek is voltak…? – Számtalan további kérdés mellett ezekről a fenti gondolatokról is szólt a Várkert Irodalom Irodalmi szerelmek sorozatának februári estje, amelynek közel két órája alatt 650 szív dobbant Csinszka és Ady, Török Sophie és Babits, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, valamint Szabó Magda és Szobotka Tibor szerelméért.
 
Nehéz lenne az est minden értékes gondolatát maradéktalanul visszaadni, ezért csak azt a két, számomra legfontosabb pontot ragadnám meg, amelyek nekem a leginkább emlékezetessé tették Nyáry Krisztián és Juhász Anna beszélgetését. 
 


Az egyik legértékesebb mondanivaló ugyan nem hangzott el konkrétan, az est azonban mégis fontos katalizátor volt ahhoz, hogy ismét megfogalmazódjon bennem. Kisgyermekként soha nem értettem, hogy mi értelme elolvasni, sőt, megtanulni az unalmas életrajzi adatokat.  Hogy melyik költő mikor született, kik voltak a szülei, ki volt a felesége, miért és hogyan kezdett alkotni…  És valljuk be, az általános iskolákban tanított, alig néhány évszámból álló adathalmaz valóban nem vitt közelebb az írók személyiségéhez, legfeljebb egy-egy konkrét műhöz adtak némi kiegészítést, hogy kiderüljön, „mire is gondolt írás közben a költő”. Habár engem már akkor is jobban érdekelt, hogy mire gondolt az adott vers vagy regény olvasása közben az olvasó – vagyis én magam, és a barátaim, akikkel a könyvekről elbeszélgettem. 
 
Később jöttem rá aztán, hogy igenis fontos funkcióval bírnak a szerzői életrajzok is – egy-egy regény mind, olyan fordulatokkal, amelyekért még Shakespeare is könyöröghetett volna…! Hiszen ki számítana arra, hogy Babits Mihály és Szabó Lőrinc egyaránt Tanner Ilonát, vagyis Török Sophie-t szerették, és végül csupán egy éjszakai beszélgetés során döntötték el, hogy Szabó Lőrinc nagyvonalúan átengedi szerelmét Babitsnak? Arra pedig még a legelvakultabb szappanopera-rajongók sem számíthattak, hogy Török Sophie erre egyértelműen igent mond, és ahogyan Nyáry Krisztián fogalmazott: „ugyanúgy hármasban jártak továbbra is moziba, csak Tanner Ilona most már nem Szabó Lőrinc, hanem Babits kezét fogta.” A színpadias fordulatok mellett, természetesen sokkal fontosabb, hogy az életrajzok ismerete nagyban árnyalja az adott írókról kialakított képünket is. Csinszka és Ady szerelme rózsaszín lányregénynek tűnhet Ady verseit olvasva – azonban az életrajz alapján tudhatjuk, hogy a törékeny, ám lélekben nagyon is erős és céltudatos fiatalasszony élete korántsem volt felhőtlen az önpusztító életmódot folytató, akkorra már nagybeteg költő mellett.
 


Ugyanígy nehéz sors jutott Török Sophie számára is Babits feleségeként – ám a költő betegsége talán csak egy, inkább közepes erősségű nehézség lehetett Tanner Ilona számára amellett a tény mellett, hogy saját gyermeke nem születhetett, és amellett, hogy ő maga is tehetséges költő volt, de Babits Mihály nejeként, sem valódi elismerésre, sem őszinte kritikára nem számíthatott senkitől. Ma élő nőként szívfájdító visszatekinteni Tanner Ilona és Boncza Berta asszonyi sorsára, hiszen mindketten erős, ambiciózus és mai szemmel nézve is tehetséges művészek voltak, nevüket mégis „csupán” híres férjük által ismerjük. Hogy ez ne maradjon így, abban néhány különleges Csinszka- és Török Sophie-vers felolvasása segített Szamosi Zsófia és Borbély Alexandra érzékeny tolmácsolásában.
 
Ugyanígy az életrajzok részletesebb ismerete segített árnyaltabb képet kapni Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda személyiségéről is, akik házasságaikban két igazi ellenpólust képviseltek, habár kétségtelen, hogy férjeiket mindketten teljes szívvel szerették. Nemes Nagy az éteri, intellektuális szerelem és magas minőségű szeretet irányába hajlott, Szabó Magda és Szobotka Tibor házassága pedig, minden nehézség ellenére a testi-lelki-szellemi szerelem hármasának tökéletes harmóniájában telt. 
 


„Annyi bajunk van, s milyen boldogok vagyunk.” – írta Szabó Magda életük minden mozzanatát, szomorú és szép napjaikat, intim perceik meghittségét is elénk táró naplójában. A Nyusziék című kötet soraival Kecskés Karina hangján mesélt az írónő a Várkert est hallgatóságának, és a cikk elején említett 650 fős hallgatóság most elérzékenyülve és lélegzetvisszafojtva hallgatta a napló sorait. Belestünk Szabó Magda és Szobotka Tibor szinte paradicsomi boldogságot idéző hétköznapjaiba, és a két író házasságának csodás mámorától szédülten hallgattuk a válogatott idézeteket. És akkor, ott egy emberként azt éreztük, hogy bizony, szeretni csak így lehet, csak így szabad, csak így érdemes. Teljes szívvel-lélekkel, kérdés, kétely, gátak és félelmek nélkül, a legnagyobb nehézségek között is.
 
A taps közben még mindig az utolsó idézetek hatása alatt álltam. Szerencsésnek éreztem magam, amiért alkalmam volt jelen lenni, hallani az elhangzottakat, újabb színeket és árnyalatokat megismerni azon művészek életéről, akik „adatait”már unásig ismételtük az iskolában. Meglátni az ismert sorok mögött az embereket a maguk hús-vér valójában – és tanulni róluk és általuk minden hallott és olvasott sorral. Hát, kérdés még ezek után, hogy mire való az irodalom, és mi az olvasás valódi haszna…?! 
 
Fülöp Erika

Kommentek