Irodalmi szalon egy plázában – Legyen így!

Az olvasás unalmas és idejétmúlt időtöltés? A verseket senki sem érti, ellenben mindenki utálja? Az irodalom semmire sem jó, csak unatkozó férfiak és világfájdalmas nők passziója? Ugyan! S hogy mennyire hangsúlyos ez a legyintő és magabiztosan mosolygó „ugyan!”, azt a Hadik Irodalmi Szalon lelkes közönsége április 11-én is bizonyította! 

 Juhász Anna nem kisebb feladatot vállalt, mint hogy egy bevásárló központban tartotta meg a költészet napján a Hadik különkiadását, amely minden percében bizonyította, hogy Anna két kedvenc hashtage valóban helytálló: #közösségvagyunk és #azirodalomvilágnézet.
 
A lelkes egybegyűltek egyre csak többen és többen lettek a délután folyamán, amely alatt megtudhattunk Szabó T. Annától, hogy volt egy modell alteregója, és felolvasott a hexameterben írt, plázában játszódó verséből – most először közönség előtt. Spiró Györgytől azt, hogy pontosan miért voltak gyakorlatilag létfontosságúak azok a bizonyos kávéházak a költők, írók és a magyar irodalom számára. Vagy azt, hogy mi volt az a „szentistvánozás”, és hogyan alakította a szigligeti estéken Kertész Imre élethűen a játék keretében a szólásbeli vak tyúkot, aki végül talál szemet. Tasnádi Bence arról mesélt, hogy indult pályája, és hogy a két legfontosabb mű számára A koppányi aga testamentuma és A Pál utcai fiúk voltak. Trokán Anna elmesélte, hogy a kötelező olvasmányok ellen ugyanolyan kategorikusan lázadt, mint minden kamasz. Árpa Attila a színpadon bizonyította, hogy Fidel Castroként magyar nyelven és önmaga bőrében franciául egyaránt igen hatásosan szaval. No, és azt is bátran vállalta: egy ideig igenis unta az olvasást, a sok pici betű filmekhez mérve lassú tempóját, mégis megérte számára is visszatérni a könyvekhez, hiszen egészen más világnézetet és alapokat adnak, mint a képi világgal megjelenített történetek. Lábas Viki egy Kosztolányi Dezső és egy Juhász Gyula vers (Akarsz-e játszani, Szavak) Pilvakeres feldolgozását énekelte, és arról mesélt, ma a fiatalok életébe igenis visszatért az olvasás szeretete. 
 


Juhász Anna és a Hadik Irodalmi Szalon ismét bizonyította, hogy az olvasás, a költészet mindenkié lehet. Mindenkié, aki nyitott új történetekre. Mindenkié, aki szeretne új kalandokra kelni. Ingyenes utazáson részt venni mesés tájakon vagy éppen a lélek belső rejtekútjain. Ingyenes… hát, persze… sőt, minden alkalommal még kapunk is valamit, minden elolvasott történettel gazdagabb lesz a lelkünk, gyarapodnak ismereteink és tapasztalataink. 
 
Olvasni szexi, olvasni menő, két könyv felett összenézni, érteni egymást, egy perc alatt közös nevezőre jutni, izgalmas vitákban nézeteket egymáshoz ütköztetni, majd a két tézisből szintézist létrehozni, vagy szimplán a saját életedre a könyvben olvasottakat rávetíteni, egy könyvet találomra felcsapni, s azon az oldalon egyből válaszra lelni egy hetek óta kínzó kérdésre, egy költői képen, egy drámai helyzeten meghatódni, s könnyeket a villamoson elmázolni a krémszínű papír vagy az ebook olvasó kijelzője felett… Aztán gyermekeddel az első mondatokat együtt elolvasni, könyvekről vele elbeszélgetni, történeteket idősebb korban újraolvasni, régi „kötelezőkben” valódi bölcsességeket találni, gyerkőcödet hetedikes korában A kőszívű ember fiaiért ugyanúgy sajnálni, ahogy a te szüleid sajnáltak téged, generációkat papírhidakkal összekötni, rajtuk elindulni, s félúton találkozni… Nekem ezeket, s még ezerszer többet adott és ad az olvasás – és örömmel láttam, hogy sokan gondolkodnak hasonlóan, akik mind a Hadik különkiadásának vendégeit hallgatták április 11-én. 
 
Irodalmi szalon egy plázában, 2019-ben, egy távolról nézve szürkének látszó, álmos csütörtöki napon – közösség voltunk ismét, és az irodalom közös világnézetünk volt. Legyen így holnap is! 
 
Fülöp Erika
 



Kommentek