Három nővér az Irodalmi Szalonban – Zoób Kati stúdiójában jártunk

Valamit megsejteni az alkotásból, valamit meglátni, megtudni a titokból â?? abból a titokból, ami minden művészet mögött ott van â?? ez az, ami engem a legjobban izgat gyermekkorom óta.
  Magyarország egyik legjelentősebb költője mellett nőttem fel, így a líraiság, az ihlet, az alkotás titkába Édesapám, Juhász Ferenc által beláthattam. Kiskorom óta, ma már kulturális menedzserként keresem a tehetséges, kreatív emberek társaságát, és azokat az együttműködéseket, ahol megmutatkozik: micsoda inspiráló közösen gondolkodni és milyen különleges együttműködések alakulnak tehetséges emberek találkozásából.

Szikora János és Zoób Kati december 7-i közös kávéházi programja épp ilyen volt: gyönyörű, emberi, egy évtizednyi közös érték finom tükre.

Beszámoló

December 7-én titkok tudói lehettünk. Többrétegű, izgalmas programra kaptam meghívót, ahol egyszerre a divat, a ruhakészítés, az irodalom, a színház világába nyerhettem bepillantást. Csehov Három nővére volt a kapocs mindezek megismerésére, egy előadás, melynek november 26-án volt a bemutatója a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, s melynek rendezője és látványtervezője Szikora János, jelmeztervezője Zoób Kati. Mégsem számítottam arra, hogy az általam jól ismert, Szent István körúti Katti Zoób Showroom átváltozik hangulatos kávéházzá, ahol a gyönyörű teremben Philippe Starck tervezte Louis Ghost Kartell székeken sorban mellém az előadás szereplői ülnek majd, többek között Tóth Ildikó, Szász Júlia, Gáspár Sándor vagy Sághy Tamás. Mielőtt azonban erről a programról mesélnék, legyen helye egy rövid kitekintésnek.

Számomra az egyik legfontosabb hazai tervező, és egyben gondolkodó, barátnő Zoób Kati. Finom jelenség a divatszakmában, több mint húsz éve van a pályán és bizonyítja, lehet és kell maradandót, minőségit, nőieset alkotni. Ruháit már akkor hordtam színpadon, mikor személyesen még nem ismertük egymást. Két évvel ezelőtti találkozásunkat sok gyönyörű ruha megvalósulása követte, az Általa tervezett kabátban voltam Édesapám temetésén, és ő álmodott szecessziós fűzőt nekem egy Góth Imre festmény hatására egy aukción is. Szép lassan észrevettem, szeretek nála üldögélni a Szalonjában, érdekel véleménye életről, emberről, szépségről, a minket körülvevő világról.

A december 7-i alkalom Zoób Kati egy fontos arcát és munkáját mutatta meg, hisz divat-és jelmeztervezőként számos színpadi produkcióban vesz részt . A régi barát és tíz éve munkapartner – a Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója –, Szikora János felkérésére ezúttal Kati Csehov egyik leghíresebb műve, a Három nővér színpadi előadásához készíthetett öltözékeket, megmutatva újra, mit is jelent a minőségi jelmezkészítés. Ezalkalommal a Katti Zoób Szalon irodalmi kávéházzá változva engedett bepillantást az alkotó folyamatba, a tervezésbe, a közös gondolkodásba.

Zoób Kati rövid bevezetőjében elmondta, milyen sokat jelent számára, mikor alkotói gondolatok összeforrnak, és így valamelyest megszűnik az alkotói magány, új feladatokban, feldolgozandó művekben összetalálkozhatnak művészeti ágak, területek. Szikora János elmesélte, valóban tíz évet fog át az ő művészeti barátságuk, s ezalatt ez az ötödik előadás, melyre közösen készülnek. Proust Az eltűnt idő nyomában előadását a Szolnoki Szigligeti Színházban mutatták be és indították el közös gondolkodásukat. Ezt Esterházy Péter Rubens és a nemuklideszi asszonyok kis barokk komédiája követte, majd egy opera, Strauss Az árnyék nélküli asszony előadása, ami ma is látható néha az Opera repertoárján. 2014-ben volt Robert Musil A rajongók-jának az ősbemutatója már Székesfehérváron, a Vörösmraty Színházban. Gondoljunk csak bele – micsoda névsor, hisz nagy, összegző művekről van szó. ők ketten tehát ezalatt az évtized alatt összegző pillanatokban találkoztak: szellemi, érzéki, különös szintézisek létrejöttét segítették, materiális szinten: színek, színészek, formák, anyagok kapcsolatát, egyben szellemi szinten: drámák, komédiák, opera nyelvét, formáját, hangját, színészt és befogadó közönséget találkoztattak és találkoztatnak önmagukon átfolyatva, saját hangjukat és értelmezésüket finoman hozzáadva.

"Ó, én édes, édes testvérkéim, a mi életünk még nem fejeződött be. Élni fogunk! A zene olyan vidáman, olyan boldogan szól. És én azt hiszem, hogy nemsokára megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk... Jaj, csak tudnánk, miért, csak tudnánk, miért?!..."

(Csehov: Három nővér, Olga, IV / fordította: Kosztolányi Dezső)

A Szalon bemutatón a Három nővér körülbelül négy évét hat színésznőn, három-három Másán, Irinán és Olgán keresztül láthattunk és figyelhettük meg nemcsak az ő átalakulásukat, de a jelmezük, öltözékük alakulását is. Szikora János izgalmas mesélőként keretbe foglalta az előadást, egy-egy részlet is elhangzott a darabból és nyíltan, érzőn instruálta színészeit a teremben. Zoób Kati maga mesélt egy-egy szereplő kapcsán terveiről és a koncepcióról, mindezt különleges zeneszó kíséretében: az elsőnek a teremben bemutatkozó, a legnagyobb drámát átélő, fekete ruhás, gyönyörű, fiatal Mása - Szász Júlia (egyetemi hallgató) zongora helyett csellózott – s teszi, tette ezt nemcsak az előadáson, de itt a Szalonban is. Sorra jöttek a szereplők és természetesen a férfiak sem maradtak el, hisz a Három nővér életében is jelentős szerepet játszanak ők: Andrej, a testvérük és a katonatisztek: többek között Csebutikin – Gáspár Sándor és az új ütegparancsnok, a fiatal és jóképű Versinyin – azaz Sághy Tamás.

A különleges program gyorsan véget ért, de azzal a tervvel álltam fel a székből, hogy mielőbb Székesfehérvárra utazom és megnézem az előadást, ezt javaslom mindenkinek, aki szeretne belelátni abba, ma milyen értelmezések születnek klasszikus művek mentén,s miként varázsol el bennünket Szikora János és Zoób Kati a színpadon!

Juhász Anna

Fotó: Mernyó Ferenc

Kommentek