Filmajánló: X-Men – Apokalipszis

Holnap a mutánsok visszatérnek a mozivásznakra, érkezik ugyanis az év egyik legjobban várt filmje, az X-Men â?? Apokalipszis!

 

Tíz esztendővel Az eljövendő múlt napjai rendkívüli eseményei után X professzor (James McAvoy), Magneto (Michael Fassbender) és Mystique (Jennifer Lawrence) még mindig kerülik egymást. De a sors újra úgy akarja, hogy útjaik találkozzanak.

Apokalipszis felébred a sírjában, körülnéz a világban, és úgy dönt: hirtelen evolúciós ugrással alakítja át a ’80-as éveket. Elindul, hogy összegyűjtse négy mutáns segédjét, a négy lovast: egyiküket Kairó utcáin, a másikat egy berlini pankrátorklubban, a harmadikat valahol Kelet-Európa mélyén találja meg. A negyedik lovas maga Magneto, aki Lengyelországban bujkálva, egy szeretett nő oldalán próbált normális életet élni.

X professzor iskolája sok tehetséges fiatal mutánst képez ki. Ám az átmeneti nyugalom véget ér, és senki sem maradhat semleges: hatalmas háború várható.

A főszerepekben visszatérnek a korábbi filmek színészei: ismét X Professzorként James McAvoy mélyülhet el az emberi elmékben; a fém urát, Magnetot a 2 Oscar-díjra jelölt Michael Fassbender kelti életre; a mindig szeszélyes Mystique, pedig ismét Jennifer Lawrencealakjában áll ki a mutánsok jogaiéért. Viszont sok új arc is csatlakozik a már jól ismert csapathoz: a legelső mutánst En Sabah Nurt, vagyis Apokalipszist Oscar Isaac formálja meg, Pszichéként a Híradósokból ismert Olivia Munn-t köszönthetjük, a telekinézis és a telepátia  képességeivel rendelkező Jean Grey-t, pedig ezúttal a Trónok harcában Sansa Startok alakító Sophie Turner formálja meg.

A nagy sikerű X-Men – Az eljövendő múlt napjai után Bryan Singer rendező új filmet forgatott, amelyben a főhősök egy minden eddiginél veszélyesebb mutánssal veszik fel a harcot.

Az ezredévek óta eltemetett, legyőzhetetlen és halhatatlan Apokalipszis 1983-ban feltámad, csapatot szervez, és társául fogadja az elvetemült Magnetót is. Céljuk az emberi faj kiirtása, s helyén a saját birodalmuk létrehozása.

Még szerencse, hogy Mistique (Jennifer Lawrence) és X professzor (James McAvoy) egy egész csapat fiatal tehetséget gyűjtöttek maguk köré, hogy felvegyék a harcot a legyőzhetetlennek tűnő szörnytársasággal.

A kritika által különlegesen jól fogadott X-Men – Az eljövendő múlt napjai után mindenki látta, hogy a sorozatot folytatni kell. A filmkészítők célja ezúttal nem az volt, hogy további magyarázatokat fűzzenek a történethez, hanem hogy túllépjenek az előző fázison.

„Számunkra az volt a legfőbb kihívás, hogy egy olyan sztorit vigyünk a vászonra, amely még az előző résznél is nagyobbat durran, hogy így emeljük a tétet – mondta Simon Kinberg forgatókönyvíró-producer, majd hozzátette: – Valódi kihívásnak éreztük, hogy egy minden korábbinál gonoszabb és veszélyesebb mutáns ellenfelet találjunk az X-Men számára. Apokalipszis a világmindenséghez méri magát, ezért is választottuk a főszerepre Oscar Isaacot.”

Kevés ember van a Földön, aki Bryan Singer rendezőnél jobban ismerné az X-Men-univerzumot. Az új munkájában ugyanúgy a közkedvelt amerikai comics-elemek dominálnak, mint a korábbi filmjeiben: példaként említhetjük a 2003-ban óriási bevételeket elért X2-t, illetve a 2014-ben vetített X-Men – Az eljövendő múlt napjait. Ugyanakkor az X-Men – Apokalipszis sokban változást is jelent a korábbi filmekhez képest.

„Bryan rávágta az ajtót a hagyományos lineáris eseményfolyamra, úgy, hogy meglehetős bátorsággal a történet egy korábbi fázisához nyúlt vissza, hogy abból merítsen ihletet – mondta Hutch Parker producer. – Abba a korba, amikor, mielőtt még a világ megtanult volna rettegni a mutánsoktól, Apokalipszist istenként tisztelték. ő pedig azóta is úgy látja saját magát, mint a legfőbb, az egyetlen istent. Talán nem is olyan meglepő gondolat egy főgonosztól. Ilyen értelemben ez a film nem a korábbiak folytatása, inkább túllépés azokon. Ha Apokalipszis világa megvalósul, a túlélés joga és kiváltsága csak az erősebbeké lesz. Így egyszerre jutunk vissza a múltba és előre, a sötét jövőbe.”

Mivel Apokalipszis az egész világ megsemmisítésére tör, a nyomában járó, időnként hatalmas pusztítás bemutatása óriási vizuális kihívás elé állította a film készítőit.

„Nem csak a mindennapi helyszíneket kellett érzékletesen bemutatnunk, de a világ, sőt a világmindenség lehetséges végét is” – mondta erről Newton Thomas Sigel, a film operatőre, aki három X-Men filmben is dolgozott már.

Ami a régmúltba való visszanyúlást illeti, a fiatalabb Apokalipszis végignézi a piramisok építését, majd 1983-ban ugyanott, vagyis Egyiptomban támad fel, de egyáltalán nem tetszik neki ez az új világ: a nagy zaj, az autók, a légszennyezés. Ekkor dönti el, hogy megpróbálja a embert és gyűlöletes civilizációját elpusztítani. Mindenfelé véres vitákat, háborút és pusztítást lát, és csak egy gyógymódot ismer: erővel szétzúzni mindezt, könyörtelenül, s aztán felépíteni a régi helyén az újat, az erősek birodalmát.

Kinberg, aki a nyolcvanas években nőtt fel, nem különösebben vitatkozik Apokalipszis elítélő véleményével, sőt, maga is bemutatja ennek a korszaknak néhány feltűnő visszásságát. Valamennyire megérti a tökéletességre törő egyiptomi korból hirtelen a földre visszacsöppent időutazót, akinek idegen ez a túlnépesedett, túlszennyeződött és atomháborúra készülő modern világ. Bár Apokalipszis elítélő véleményét többé-kevésbé elfogadja, de brutális módszereit és destruktív célját elítéli.

Oscar Isaac, aki a Star Wars: Az ébredő erő csillagközi vadászpilóta-hősét is játszotta, úgy jellemzi az általa megformált Apokalipszis személyiségét, mint a Föld egyszerre alkotó és romboló szellemét, akit annyira irritálnak a nyolcvanas évek, hogy határtalan dühében az egész emberi civilizációt elpusztítaná. Ennek a szerepnek az eljátszása komplex feladat: az ősi kultúra tiszteletét, egyfajta humanizmust kell összeegyeztetnie a nyers erőszakkal fellépő megalomán személyiséggel. Szerencsére Isaac mesterien megbirkózik ezzel a nehéz kihívással is, meg tudta tartani az Apokalipszis két énje közötti kényes egyensúlyt.

Kinberg szerint „Oscar minden szakmai erényt ellesett a legjobb amerikai színészektől és sikeresen integrálta magában mindezt a tudást”. Ehhez Parker még hozzáteszi: „Oscar drámai szerepjátszásán alapul az egész történet, ez teszi a sztorit hitelessé, és az ő nagyszerű munkája nélkül a film törvényszerűen zsákutcába jutott volna.”

Kategóriák: Kult

Kommentek