Egy felnőtt gyermek levele a Mikuláshoz

Kedves Mikulás! Te vörösruhás,
Az édes megbecsült, a Szent, a Miklós!
Fogadd levelem!
Igazából megnőttem már, csak a lelkem gyermek néha,
Vágyakozom, reménykedem, és nem lehetek többé néma.
Megírtam neked, elküldöm, olvasd, nézd meg!
Kívánós a kívánságcsokrom... Valóra válhat ez a képzet?
Tőled kapok-e,
egy jó felnőttnek oda adod-e, amit nekem akarok?
 
Bár lennék én is egy szent!
Mégis, hiába igyekszem nap nap után, sután, mégse sikerül,
Szentségem elkerül,
Hiába vágyom rá, hogy a napom úgy teljen, ahogy kéne,
Mindig lesz valaki, aki hobbiból elküld a fenébe.
 
Az első dolog az lenne, hogy Te Télapó,
Minket miért nem szeretsz, csak szivatsz?
Mire föl a nagy hideg?
Az a pénz, amit magyarként a fűtésszámlára fizetsz
Olyan magas... Ha ennyi lesz, hogy veszek ajándékot
az unokatesóm gyerekeinek karácsonyra?
 
Ja! És olyan jó lenne, ha reggelre a kávém az ágyikómba érkezne!
Hozhatod Te is, Miklós, vagy legyen egy másik pasi, ki fickós,
De olyan nehezek találok pártnert, hogy néha azt hiszem a jóisten átvert,
És azt akarja, egyedül múlassam itt lenn az időt!
Midőn a kegyetlen óra, a biológiai, csak kattog,
Anyám meg pattog, hogy milyen élet az ilyen?...
Mert a szomszéd Julcsi ágyában már a második gyereke pihen,
Sőt a harmadik születik meg majd a nyáron,
Pedig ő csak huszonnégy, én meg már majd’ harminchárom.
 
Ja igen! És idén, kérlek, a mikuláscsokikat máshoz vidd, mert félek:
Fogyókúrázom. Strandra akarok menni a nyáron, és ha kificcen az úszógumi,
Akkor nem lehetek balatoni playboy-nyuszi...
A karácsonyt is rettegve várom,
hogy fogom megsütni a mézeskalácsom kostolás nélkül?
A száraz november is elmúlott, körülöttem sok pasi megint berúgott,
Csábít a bor, a pálinka, a pezsgő, az a sok szesz,
Annyit iszom, hogy félek, valami rossz lesz:
Magas a kalória érték, meg amúgyis nehezen megy a mérték...
Közben meg tudom, hogy a szilveszter a pia nélkül hiányos.
 
Én csak befeszülnék... Körülöttem mindenki laza,
Én meg tudom, hogy józanul már éjfél előtt mennék haza.
Se szilveszteri csók, se mástól kapott bók, a jó szók,
társtalanul árván, a himnuszt meg se várnám.
Hazamennék, ugrás a kádba, aztán magányosan az ágyba,
Nem vár rám a január ágyba kávéval elsején,
Max sírdogálhatok egy elképzelt férfi hűlt helyén.
 
A nagy szabály – a nagy halál:
Ki, amit csinál január elsején,
Azt teszi végig a rút kettőezertizennyolcas évben.
Szóval sziveszterkor maradnom kell ébren, a télben,
Csatámat a szívemmel megvívom,
Haverjaim felhívom, bulizni elmegyek, és nyerek!
Ünnepelve fogadom, az idei december harmincegyedikét nyílt szívvel bírom.
Ég veled óév, Isten hozott jövő!
Ma éjjel Belénk remeg a lélek.
 
Szeretném, ha szeretnének.
 
Ölellek, élvezlek, csókollak,
És mikor eljön az a nagy holnap -
Az új év, az új szív, az új remény - ezt veled köszöntöm,
S szívemet Neked tán ki is öntöm,
És átadom mindenem,
Magam,
Magam.

Kommentek