Az igazinak

Fogd meg a kezem, tiéd.
Lennék neked biztos holnapod
És elmosódott múlt estéd.
Már a borfoltokon keresztül is
Tudtam, hogy igazi vagy, leszel,
Valakinek meg biztos az voltál.
Ahogy nézem a két szemed
Arra gondolok, hogy a pillantásod
Ajkak nélkül csókolja meg az arcom,
Még az ég is elpirul, ahogy rám nézel.
Férfinak még nem mondtam ilyet,
De te vagy az otthonom; a két karod
Közt senki és egyszerre minden vagyok.
Gereblyézz össze, mielőtt tél lenne,
Gyújts fel, és mártózz meg melegemben.
Mosolyodban összefonódik a mindenség,
Ölelj addig, míg eloszlik ez a tömény,
Forró köd, melyre rátelepült az emlékezet.
Elfelejthetsz majd, ahogy a nap felejti el
A fénytelen éjszakát, és ezért a dunai
Habokra tükrözi a csillagokat hiányában.
Leszek csillag, ha te meg végre az enyém,
Csak kelne már fel a nap, és borítson be
Engem és a Dunát rózsaszín hamuval.
Boríts be magaddal, az összes színedet
Viselni akarom, még a sötéteket is,
Akármilyen nehezek, majd osztozunk rajtuk,
Ha meg nem lemosható, azt mondom,
Mindig is az enyém volt, ahogy te is mindig
Az enyém voltál, csak még nem tudtunk róla.
Hát fogd meg a kezem, tiéd.
Szorítsd addig, szorítsd, míg barázdás
Lesz az idő súlya alatt, míg már semmit
Sem bír el a kezed érintésén kívül.
 
Gutai Lilla

Kommentek