A sejtelmes kastély teológiája – A Hadik Irodalmi Szalon Szerb Antal-estje

Fülöp Erika szövegíró igazi rajongója a jó könyveknek, az irodalomnak. Novemberi látogatása után visszatért Buda legendás kávéházába, a Hadikba, hogy az év utolsó Hadik Irodalmi Szalon estjén A Pendragon legenda történetét közelebbről is megismerje. Ünnepi beszámoló következik.

Lassan véget ér 2018, számadásokat készítünk, megállunk. A karácsonyi ajándékok rég kibontva pihennek a fa alatt, a mézeskalácsok még illatoznak, puhulnak, a fenyők továbbra is teljes pompájukban ragyognak, mi pedig várakozásteljes pillantással tekintünk 2019 felé. Ám van még néhány napunk, amikor alkalmunk nyílik rá, hogy megpihenjünk, és megkereshetjük ünneplő ruhánk mellé ünnepi lelkünket is. Ehhez adott csodás, emelkedett hangulatú keretet a Hadik Irodalmi Szalon Szerb Antal-estje, amelynek témája A Pendragon-legenda volt. A beszélgetés során számos fordulatos téma, csattanós poén és a hallgatósággal megosztott belső élmények is hozzájárultak az évad utolsó estjének rendkívüli hangulatához. 
 
Halász Judit érzékeny, csupa finomsággal teli, elegáns hozzászólásai, Sarbu Aladár tanár úr mini-előadásai (maximális időkihasználással! J ), valamint Puskás István érzékletes, sok-sok személyes élménnyel tarkított megjegyzései mind különleges fűszerekkel szórták be az estét. Az estét, amely során megtudhattuk, hogy e különleges regény szerzője mennyire eredeti, mennyire valódi és még ebben a misztikus környezetbe ágyazva is mennyire emberi, és mennyire „szerbantal” volt. Irodalomtudósként, tanárként, filoszként a regényírást nem tartotta sokra, és pláne jót nevetne, ha nekiállnánk a középiskolai tanárok kedvenc kérdésével cincálni a regényt, és vicces fricska, hogy nála éppenséggel tökéletesen pontosan tudható, hogy „mire gondolt a mű születése közben a szerző?” –  Dionis Pippidinek írt leveléből egyértelműen kiderül, hogy Szerb Antal a regényt annak írása közben így jellemezte: „szar van benne, korinthoszi szőlővel.” 
 
Különleges humora a regényt is elkíséri: a Pendragon lapjain is végig ironizál, cinikus kiszólásokkal töri át a kastélyt körbelengő sejtelmes ködöt. Egy percre sem nyugszik könyve lendülete, miközben ízig-vérig irodalom a fordulatos kalandregénynek álcázott mű minden sora, még az is, ahogyan az üldözést, vagy akár a szerelmes mámort jeleníti meg szavaival.
 
S hogy mitől még? Puskás István szerint attól is, hogy ugyanaz az örök érték, az a lebegő könnyedség hatja át ezt a művet is, mint akár Kosztolányi Esti Kornél énekét, amelyben a virtuóz játékosság mellett ugyanúgy fel-felsejlik a mélység minden sorban, akár a Pendragon ironikus-önironikus kikacsintásai mellett.
 


Az est során még számos kérdést körbejártak a beszélgetők, amelyek közt számomra az egyik legérdekesebb az volt, hogy vajon posztmodern irodalmi műnek számít-e A Pendragon-legenda?  Ezt azonban Sarbu Aladár egy jól átlátható érveléssel cáfolta. Posztmodern értelemben ugyanis a mű inkább csak játék, nincs az írásoknak eleje vagy vége, könnyen meghatározható kerete, sokkal inkább a nyelvre, a nyelvi fordulatokra, az olvasó és a mű találkozására, magára az olvasás aktusára van bízva a mű születésének pillanata és minősége. Ezzel szemben Szerb Antal regénye tökéletesen teleologikusan mozog - egy ügyesen, fordulatosan felépített, szokatlan elemekkel tarkított, de szokványos befejezéshez közeledő mű, amely a posztmodernnel ellentétben szerkezetében és lezárásában is megmutatja, hogy hisz abban, hogy a világban rend van, rend lehet.
 
Az érdekes irodalmi tények, a személyes élmények, az izgalmas kérdések és a rájuk adott, még további kérdéseket elindító válaszok után lezárásképpen Horváth Illés tolmácsolta nekünk a Pendragon egy misztikus, látomásszerű részletét. Ahogyan hangjával megelevenítette Bátky János és Eileen menekülését, minden porcikámmal átéltem a történetet, ment a film a fejemben, akár olvasás közben…  Mintha magam is ott futottam volna velük: a pulzusom gyorsult, letettem a tollam-papírom, és félig hunyt szemmel csak a szövegre figyeltem, ittam a beszélő szavait, és szinte hidegzuhany volt számomra, hogy egyszerre vége szakadt a felolvasásnak, az estnek, a beszélgetésnek. 
 
Az emelkedett hangulat azonban, mint minden Hadik-es után, velem jött hazáig ismét, ahogy a kavargó, friss szélben vártam a villamost a szállingózó hópelyhek között. Nekem akkor már karácsony volt, mert a sok válasszal és további új kérdésekkel megkaptam a Hadik ajándékát az ünnepre: megtelt a lelkem új irányokkal és maximumra töltve fordult 2019 felé. Már csak néhány nap… De még mindig állok díszbe öltözött szívvel, és élvezem, hogy igenis minden lehet irodalom: a kaland, az üldözés, a cinizmus is, és a könnyen olvasható sorok is rejthetnek mély igazságokat, apró, de hasznos tanításokat, valódi útravalókat.
 
Nekem ezt adta a Hadik Irodalmi Szalon Szerb Antal-estje, és ezzel a gondolattal kívánok minden kedves Olvasónak boldog ünnepeket és kalandokban, tervekben, könyvekben és jól észrevett tanításokban gazdag új évet 2019-re!
 


 
Fülöp Erika

Kommentek