A költészet ereje – Radnóti Miklós & Gyarmati Fanni emléke

2012 különleges év volt az életemben. Irodalmi szalonjaim egyre stabilabb lábon kezdtek állni, s egyre bátrabb ötleteket valósítottam meg programjaimon. Egy nyári reggel például felkeltem és azzal álltam Ödesapám elé, hogy egyik kedvenc költőm feleségével, egy igazi â??Múzsávalâ? szeretnék találkozni, mert ősszel Múzsák estjét rendeznék a Hadikban. Pár nap múlva már a Pozsonyi út 1. szám előtt álltunk és csöngettünk. Így ismerkedtem meg Radnóti Miklósné Gyarmati Fannival.
 

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ.”

(Radnóti Miklós)

Ezt csak azért mesélem el, mert november 9-én, három napja volt épp 72 éve, hogy meghalt a magyar irodalom egyik legfontosabb költője, Radnóti Miklós. És mert hiszek abban, hogy fontos emlékezni, és fontos olvasni. Verseit gyerekkorom óta ismerem, általa mindig kicsit másképp láttam Kaffka Margitot (Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) címmel jelent meg a doktori értekezése), Párizst (életében háromszor járt a francia fővárosban), a szerelmet és még a vallást is (a zsidó származású Radnóti katolizált, ebben nagy szerepe volt Sík Sándor költő piarista paptanárnak, akinek privát szemináriumába is járt, amelyet Sík a piarista rendházban tartott, és aki fiaként szerette Radnótit).

ők ketten, Fanni és Miklós 1935-ben házasodtak össze (ekkor Miklós 26, Fanni 23 éves volt), s mindösszesen kilenc év házasság jutott nekik, amit Fifi néni (így nevezték) hét évtizednyi hűséggel őrzött, haláláig magában. Emlékszem, amikor a lépcsőházban álltunk, Fanni néni elénk jött. Édesapámat, a költőt, akit nagyon szeretett, megölelte és a pici lakást megmutatta. Tele volt az a lakás melegséggel, szeretettel. És Radnóti Miklós fotóival, iratokkal – és emlékekkel, hiszen egykoron Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán és József Attila járt fel Radnóti Miklósékhoz beszélgetni. Az idős asszony Miklós foteljébe, a kályha mellé ült le és nézett minket, kérdezett, figyelt ránk és mesélt. Meghatottan hallgattuk a majdnem százéves Fifi nénit, ahogy emlékei között keresve Radnótihoz fűződő szerelméről (ő tizennégy éves volt, Miklós tizenhét, amikor Hilbert Károly lakásán megismerkedtek), kedves történetekről mesél – minden olyan természetes volt, emberi, valódi. Sosem felejtem azt a délutánt, belém ivódott ennek a különös asszonynak a tekintete, még a hallgatása is. Maga a hűség, a fegyelmezettség. Az olvasásra bíztatás. Ezt teszi ő is, olvas, de már modern világ van, hangoskönyvet is hallgat – mesélte, így megígértük, Édesapám verseiből, amit Radnóti emlékére írt, küldünk hangoskönyvet. Mikor elindultunk, még egyszer körbenéztem, ő pedig megölelt bennünket, ez a törékeny, pici asszony Papát különös melegséggel. Ha csak pár pillanatot kellene végigvenni az életben, ami örökre megmarad, ez biztos az egyik lenne.

Régóta várom, hogy egy irodalmi est keretében emlékezhessek rájuk, erre a gyönyörű kapcsolatra és a megannyi versre, amit Radnóti írt. December 14-én, kapcsolódva az életük képeiből megjelenő fotóalbumhoz, és Fanni néni naplójához, a Hadik Irodalmi Szalonban megtehetem.

Részletek: www.facebook.com/hadikszalon

Kommentek