A divat inspirál és feltölt

Igyekszem mindenben meglátni a szépséget, de a divatban találom meg leginkább a hozzá és más inspiráló dolgokhoz vezető utat.

 

 

A divat egy különös és fontos menedék számomra, ahol mindig megnyugvást, izgalmat, felfrissülést vagy újjászületést találok – attól függően, hogy épp mire vágyom.

Olyan inspiráló, kreatív, jövőbe mutató része az életnek, aminek tükrében fel tudok oldódni és a dolgaimat, élethelyzetemet képes vagyok átértékelni. És persze a legjobban azt imádom, hogy mindig változik, mivel magam is szeretek változni, változtatni. Legyen szó a megjelenésemről, vagy bármelyik életkörülményemről, nincs bennem ellenállás az újdonság felé nyitás és a múlt elengedése felé.

Meg persze kedvez is nekem a divat. Vékony testalkatomnak és őrült természetemnek tökéletes teret adnak az aktuális divatirányzatok. Rajongok az androgün (egyszerre férfi és nő) megjelenésre játszó ruhákért, az extrém megoldásokért, a meghökkentő összeállításokért. Akkor is így van ez, ha a hétköznapokban főleg a farmer-póló szett játszik nálam (okai a kényelmesség, és szingli létem – ez utóbbi miatt ritkábban veszek fel szoknyát és magassarkút) és csak ritkán – mikor az alkalom úgy kívánja, vagy rám tör az őrült „ki akarok törni a hétköznapi keretek közül” érzés – fordulok a szélsőségekhez az öltözködésemben.

Valahogy úgy vagyok a divattal is, mint az életemmel általában: ez az egy van, hát legyen olyan, amilyenre a lelkem mélyén vágyom. Legyen tele meghökkentő, egyedi vagy épp szélsőséges dolgokkal, olyanokkal, amelyek azt tükrözik, hogy élek a választás jogával, hogy nem csak követni akarok másokat, vagy reagálni, megfelelni valaminek, valakinek, hanem szabadon önmagamnak lenni.

Ha a divatra gondolok olyan inspiráló nők, karakterek jutnak eszembe, mint Tilda Swinton, de akár az általa megformált Orlando-t (tinédzser korom kedvenc története, Virginia Wolf regényének főhőse) is említhetném. Kortalannak, örök nőnek lenni, sugallják, úgy élni, mintha ez az élet is örökké tartana, nem gondolkodva azon, hogy mi az aktuális elfogadott társadalmi elvárás. Elébe menni a dolgoknak, alkotni, megélni a pillanatot, és mindig nyitottnak lenni valami újra – én erre akarok gondolni. Akkor is, mikor öltözködöm, és akkor is, mikor csak úgy élek. Hétköznapian mégis megismételhetetlenül és észvesztően dögösen!

Agatha Seymour

Kommentek