Jár-e nekem a luxus?

Bárcsak elintézhetnénk ezt annyival, hogy: igen! Jár és járjon, és milyen jó lenne, ha mindenkinek járna. De még ha az ember megtehetné, sok esetben akkor is lelkiismeret furdalása van. Mert a luxus mellé könnyedén odailleszthető a felesleges jelző, és ezáltal sokak szemében szitokszóvá válik.

Persze, persze... Víz kell, meg meleg, meg étel. Meg egy jó könyvvel karbantarthatjuk az agyunkat, és akkor még semmiféle felesleges költségünk nincsen. De vajon miért érzi bűnösnek magát sok ember, hogyha többre, ha mondjuk virágra, meg wellnessre vágyik?
Nyilván nem mindegy, hogy mit engedhetünk meg magunknak, és nyilván először mindenki a rezsivel bánjon el, meg a gyerkőcnek vegyen új cipőt... De ha minden megvan, és belefér valami extra, valami, ami talán csak a szemnek kedves, vagy valami, ami egy napnyi felüdülést nyújt, akkor én azt mondom, hogy a luxus legyen csak vendég nálunk.
 
Egy kényeztető hétvégét talán nem kell túlságosan elemeznem. A mindennapi pörgésből csodálatosan kiránthat egy ilyen alkalom. Egy hétvége néha heteken át tartó töltést biztosít.
A megfárad testet ugyanúgy ápolja, mint a lelket, és hát a lélek legalább olyan fontos elem, mint testünk többi része.
 

 
A minap hozzám került életem első tömény luxusként értelmezhető doboza. Meg egy másik szépség, amiben csak virágok sorakoztak. Sőt, egy harmadik is, amiben csokiba mártott eprek lapultak.
Nyilván a munkámmal kapcsolatban kerültek hozzám, mert én ilyen dolgokat nem engedek meg magamnak. Mert ugye felesleges, mert sok, mert helyette majd inkább kéne egy új hűtő, meg mit képzelek én... Szóval gigantikus eprek szíves dobozban, meg tündéri habcsókok virágszirmokkal nem kerülnek a nappalim asztalára... Kivéve most!
 
Egész nap extázisban voltam tőlük. Nézegettem, pakolgattam. Életemben nem töltöttem ennyi időt gyönyörködéssel. Azt este neki is estünk a majszolásnak, és a falatozás minden perce beleégett az agyamba.
 


 
Különlegesnek éreztem magam, piszok szerencsésnek éreztem magam. És az is voltam.
Három doboz, három élmény, három léleksimogató.
 
Napok teltek el, de még mindig isteni érzés rajuk pillantani. Még mindig összefut a nyál a számban, ha dőzsölős estémre gondolok.
És ma már azt mondom, hogy ez a fajta luxus minden, csak nem felesleges.
 


 
Lepjétek meg magatokat, vagy mást egy kis csodával, és adjátok meg a módját. Tegyetek különlegessé egy nagy napot vele, vagy emeljetek az égbe egy átlagos keddet.
Ha tehetitek, tegyétek. Ha csak egy szál virág fér bele, hát vegyétek azt.
 
A stressz a mai ember gonosz kis követője, egyszerűen elengedhetetlen, hogy néha elijesszük valami csodával. És én a legkomolyabban állíthatom, hogy egy ilyen varázslatos doboz ellenszer és gyógyszer.
 
Nálam is lesz legközelebb! És bár még nem tudja, de legközelebb a férfim hozza házhoz! ;)
 
 
Csokiba mártott eprek: 
The Strawberry Project Budapest
Virágok és édességek dobozban:
Laura Virág
The Sweet by Vintage Garden

Kommentek