Kütyüs kirándulás, avagy mi fán terem a geocaching

A mai technikai, informatikai fejlődés eszeveszett vágtában körözi le az átlag elmét. Minden nap újabb applikációk, programok és persze kütyük jelennek meg a piacon. Mégis az egyik nagy kedvencem már egy ideje töretlen sikerű. Ez nem más, mint a GPS működésén alapuló geocaching, egy kirándulós „játék” mely tízezreket mozgat meg a világban.

GPS
A globális helymeghatározó rendszert, (Global Position System) a GPS-t, nekem találták ki. Sokszor szinte már sportot űztem abból, mennyire nem tudok tájékozódni, az eltévedési rekordot pedig bizton én vezetem. Igen tudom nőből vagyok, és a jobb agyféltekém nem olyan fejlett, és mikor elbizonytalanodom merre tovább, az áhított irány ellenkezőjét választom, így becsapva ön-önmagam, találom meg a helyes utat. Na, ennek örökre befellegzett, hiszen 1995 óta, az eredetileg hidegháborús szupertechnika új vívmányát már nem csak katonai célokra használják, hanem lehetővé vált, hogy a földi halandók is hozzáférjenek ehhez modernkori navigációs csodához. Félelmetes belegondolni, hogy a földünk körül keringő 27 darab, külön a GPS rendszer kiszolgálására pályára állított egyenként kb. egy tonnát nyomó műholdak segítségével hajszál pontosan, - ill. 5-10 méteres tévesztéssel,- ki lehet számítani, hogy az elérni kívánt célt milyen útvonalon közelítsük meg, ez mennyi időbe kerül, hol kell balra, jobbra fordulni. Tényleg nincs több titok, nincs több tévedés, a számok egyértelműen tudatják a helyes koordinátákat. A kézi vevőkészülék, vagy az autóban is használatos nagyobb GPS-ek, és a mai okos telefonok, ha már legalább három műholdat látnak, akkor a holdak által kibocsátott rádióhullámokból egy másodperc alatt ki tudják számolni, hogy a letölthető térképen hol is vagyunk éppen. Ezen felül, pedig még rengeteg információt adhatnak, például, hogy merre található a legközelebbi panzió, bank vagy szupermarket. 
 


Mi az a geocaching?
A fő profil, azaz a térképes útvonaltervezésen, és navigáláson kívül azonban, ha letöltjük a telefonunkra a geocaching alkalmazást, akkor részt vehetünk a geoládikók felfedezésére invitáló játékban. Ha engem kérdezel a legklasszabb program és kikapcsolódási lehetőség a kirándulás. Ám nem mindig van kedve hozzá a családomnak annyiszor ahányszor nekem. Éppen ezért jött jól a geocaching, mely tulajdonképpen az ember ősi kincskereső ösztönére épít. Hiszen ki az, akit nem hoz lázba egy kis kincs, amit egy dobozkában GPS koordináták alapján kell megtalálni? Szóval a gyerekeim így végre szívesen jönnek velem, ha az útvonal érint esetleg egy ládát. A geocachingnek már az egész világra kiterjedő hálózatrendszere van, rengeteg applikáció és program is épül rá. Az alap azonban a régi. Kapd fel a telefonod, vagy a szuper GPS-ed és irány a természet, vagy éppen a természeti látványosság. A világon, így Magyarország területén is, több ezer pici, zárható ládikót rejtettek el, arra érdemesnek ítélt helyeken, terepen. A láda pontos koordinátáit rögzítették, melyeket megmutatja az applikáció, így fel lehet kerekedni, hogy megtaláljuk a ládát. Ám ez nem egyszerű feladat, igazi kincskereső fejjel kell gondolkodni, és a csodaszerszám nem mindig segít, mivel a GPS pontossága függ a terep nehézségétől is, hiszen egy völgykatlanban, nem biztos, hogy a készülék látja-e egyszerre a holdakat. Ha a jól álcázott, és elrejtett ládát megtaláltuk, az abban lévő naplóba illik feljegyezni, hogy kicsoda, mikor, hogyan, találta azt meg. A láda jelszavával, pedig később az interneten lehet hitelesíteni a találatot a geocaching magyarországi honlapján. A ládák keresése utáni vágy, a kirándulás, túrázás szeretete odáig hajszolt, hogy szereztem egy profi GPS készüléket. Több napig tanulmányoztam bőszen a leírásokat és a beállításokat, aztán nem bírtam tovább és usgyi felpakoltam a családot, és irány az erdő. A pilistérképet már előzőleg letöltöttem a gépre, az erdőbe érve a legközelebbi láda 842 méterre rejtőzött előttünk a Mély-mocsár nevű helyen. Ezzel nem volt szerencsénk, mert csak süppedtünk, és saraztunk, aztán úgy döntöttünk, megnézzük a másik közeli ládát, mely nem olyan nehéz terepen rejtőzik, mint a mocsár. Az a pont az Asztal-kő-i sziklák nevet viselte. Ott már sokszor kirándultunk, de egy deka nem soka annyi szikla nincs arra. Láss csodát, a GPS mindent lát, van ott szikla a bozótoson túl, nem is akármilyen. Mikor a vadászösztön csillapodott szívünkben, és a térképet néző adrenalintól homályosan látó szemünk is kitisztult, a sziklafal egy természetes üregében találtuk meg a ládikót. Az örömünk nagy volt, az idő pedig hűvösen napos, és mi jól elfáradtan értünk haza, a kinccsel a szívünkben, hiszen megtaláltuk a ládát.

Kommentek