„A lehetőség, hogy írhatok, tudok és megtehetem, nagy ajándék számomra.” – Beszélgetés a Terézanyu pályázat díjazottjával, Tóth-Zsiga Borbálával

Idén is felemelő személyes történetek érkeztek a Terézanyu pályázatra, melynek kérdése az volt: Mersz-e bátor lenni? A pályázatokból kiderült, a bátorság mindennapjaink főszereplője, életünk mozgatórugója. Mi most a dobogósokkal ismertetünk meg titeket közelebbről.

A Richter Gedeon Nyrt. társadalmi szerepvállalásában kiemelt szerepe van a nőknek, ezért is tartják fontosnak, hogy támogassanak egy olyan egyedülálló programot, melyben nők vallanak magukról meglepő őszinteséggel, tabukat döntve, felszínre hozva mindenkit érintő, társadalmi szintű kérdéseket.
 
 
A Terézanyu pályázat fődíjasa Tóth-Zsiga Borbála lett, aki szintén többedszerre tiszteli meg a zsűrit személyes történeteivel. Gyermekkori depressziója kitartott kamaszkorában, majd felnőve is, hosszú és kíméletlen önismereti utat bejárva lett képes elfogadni és alaposan kiismerni saját terhét, együtt élni vele és felelősséget vállalni önmaga jól létéért.
 
 
Tóth-Zsiga Borbála: Tavaszi trilla
„Kislányként nem örültem semminek. Magányos voltam, keveset nevettem. Álmodoztam és minden nap azt képzeltem, hogy másnap végre elkezdem jól érezni magam. Könnyedén kelek ki az ágyból, könnyű lesz lenni. Majd minden este úgy feküdtem le, hogy másnap még újrakezdhetem, és megpróbálhatom jól érezni magam. Gyűlöltem gyerekségem, mindig felnőtt akartam lenni. A könyvtárban csak a felnőtt részlegen nézelődtem, és bár semmit nem értettem a könyvekből, reméltem, hogy legalább az olvasók felnőttnek néznek. De ez nem jelenti azt, hogy furcsa kislány voltam. Én egy teljesen átlagos gyereknek tűntem, nem voltam csodabogár. Jó kislány voltam.”
A teljes írás itt olvasható:
http://www.terezanyu.hu
 
 
Visszatérő pályázó
Annak idején, évekkel ezelőtt a médiából szereztem tudomást a pályázatról, azóta többször is pályáztam. Első alkalommal 2014-ben írtam, és történetem különdíjat nyert, mint kiemelkedő írás. Ezzel együtt lehetőséget kaptam rá, hogy a Terézanyu Klub résztvevője, tagja lehessek. Ez egy inspiráló női közösség, melyet Rácz Zsuzsa vezet, és a Terézanyu pályázat díjnyertes résztvevői a tagjai. Az évek alatt igen nagyra nőtt a csapat. Célunk egymás motiválása, segítése, az írásban való fejlődés, a női és társadalmi ügyek iránti érzékenység pedig több esetben arra sarkallta ezt a közösséget, hogy segítsen az arra rászorulóknak, illetve esélyegyenlőségi célok mellé álljon. Idén a Terézanyu csapat külön válogatottal nevezett a Swimathonra, ahol jó ügyért ugrottak vízbe a lányok, és több mint 3 millió forintot úsztak össze a MáSzínházért, de segítettünk nehéz helyzetbe került, több gyereket nevelő anyának is, adománygyűjtéssel. 2014 óta többször is neveztem, de pályázaton kívül, és most, hogy 2017-ben a kiírás lehetővé tette a korábbi díjazottak jelentkezését is, újra versenybe szálltam.
 
 
Akinek az írás az élete
Mindig írtam. Novellát, cikket, sokféle szöveget. 2016-ban megjelent az Athenaeum kiadónál az első könyvem. Kóbor Barbara néven írok, első regényem, Az utolsó nap éjszakája egy bűnügyön keresztül megboruló, megfagyott házasság krónikája. Műfaja szerint domestic noir. Az első Terézanyu díjam, majd a közösségük ereje, ahová bekerülhettem, is nagy ösztönzést jelentett az írásban. Az idei elismerésnek is rendkívül örülök persze, de valóban nem számítottam rá.
A lehetőség, hogy írhatok, tudok és megtehetem, nagy ajándék számomra. A mindennapok mellett ez egy olyan menekülőút, ahová bármikor visszatérhetek. És imádok olvasni is. Mindez az olvasással kezdődött. Most is dolgozom egy regényen, nagyon sokat agyalok, ezzel együtt benne élek egy magam alkotta világban, aminek én határozom meg a szabályait. Játék és felfedezés az egész, tanulás és öröm is.
 
 
Az idei téma: Mersz-e bátor lenni?”
Tetszett a téma, de nem jött könnyen az ihlet. Általában sem tudom ezt siettetni, inkább villámcsapásszerűen érkezik nálam a téma, a jó kezdőmondat vagy egy-egy csavar gondolata egy történetben. A bátorságról izgalmas volt úgy írni, hogy nem maga a téma szól a bátorságról, hanem az, hogy egy ilyen témát, mint a depresszió, megír az ember.
 
 
Nőnek lenni jó?
Nőnek lenni jó, persze, de társadalmi szinten nekem azt is jelenti, hogy vannak játékszabályok, korlátok és nyomasztó szerepelvárások. Úgy alakítottam az életemet, hogy ahol lehet, ezeknek ne kelljen megfelelni. Ezért nagyon sokat kell dolgozni, folyamatosan, egy családban és egy munkahelyen is. Sok mindent belénevelnek a nőkbe, hogy mitől nő a nő. Az embernek ezeket mindig felül kell vizsgálnia, ha úgy érzi, nem stimmel valami. Attól nem leszek kevésbé nő, hogy nem akarok mindennek, mindenkinek, mindig megfelelni.
 
 
Hogyan legyek bátor?
Pszichológus vagyok, azt tanultam és képviseltem egész felnőtt életemben, hogy mindenki saját maga tud rájönni a megoldásaira. Azt mondanám, keressenek támaszt, bizalmast, gondolkodjanak sokat. Úgy tudunk a legtöbbet segíteni, ha kérdezünk. Kérdezünk attól, aki tanácsot kér és adott esetben magunktól is.

Kommentek