Kimenő és bejövő – Beszélgetés a Terézanyu pályázat díjazottjával, Szabó Ágnessel

Minimális időt fordítunk magunkra mi, magyar nők, és a fontossági sorrendünk legvégén sincs más, mint mi magunk. Ezt derült ki a Richter Gedeon Nyrt. Nőnek lenni jó programja keretében végzett kutatásából, és ez ihlette az idei Terézanyu pályázat témáját, a nő és a szabadidő kapcsán feltett kérdést: Kell a nőnek kimenő? A díjazottakkal beszélgettünk.

 

A sok remek pályamű közül, végül 3 közösséget és 12 egyéni pályázót választott ki zsűri.

Mi a dobogósokkal beszélgettünk, őket mutatjuk be nektek közelebbről.

Elsőként jöjjön a megosztott harmadik hely egyik büszke tulajdonosa, Szabó Ágnes, aki válásáról és a lányának elutazása után következő újrakezdésről írt őszintén.

Szabó Ágnes: Kimenő és bejövő

„A repülőtér teraszán álltunk ketten. Az óriási szerkezet gyerektenyérnyi méretűnek tűnt innen fentről, a meredek lépcsőn már lépkedtek az utasok a gép bejárata felé, a csomagokat a személyzet tagjai futószalagra dobálták fel. Volt közöttük néhány piros, az egyik biztosan a lányunké. Még ki tudtam venni távoli alakját a többiek között, aztán eltűnt ő is a gép belsejében. Beszállt mindenki, a lépcsőket odébb görgették, azonnal felszáll a repülőgép. Először utazik a levegőben, első alkalommal most, egyedül...”

A teljes írás itt olvasható:

http://www.terezanyu.hu

Honnan hallott a pályázatról és mi motiválta arra, hogy jelentkezzen?

Az történt, hogy március közepén, „véletlenül” megláttam egy pályázati kiírást: Terézanyu 2016.

A díj alapítójának, Rácz Zsuzsának első könyvét olvastam (Állítsátok meg Terézanyut!), de nem ismertem a már 7 éve tartó pályázati lehetőséget.

Megnéztem a kisfilmet a felhívásról és arra gondoltam, van még pár nap, bennem pedig egy történet, amit most, a pályázat kapcsán le kell írnom. Muszáj. Ha most nem, soha. Gyorsan haladtam, itt-ott pontosítottam és másnap el is küldtem. Amikor készen lett, fellélegeztem: úgy éreztem, egy életszakaszt lezártam, befejeztem. Ez az írás volt a pont. Új bekezdés következhet.

Hogy érintette az elismerés és hogyan fogadta a környezet a hírt?

A pályázati határidő lezárását követően, pár nap múlva telefonon kerestek meg azzal, hogy írásom bekerült az 50 legjobb közé. Nagy örömmel töltött el a meghívás is az eredményhirdetésre -izgultam, ahogyan kell-, a bensőséges hangulatú összejövetel a patinás helyszínen valódi ünnep volt. őszintén örültem az elismerésnek. A díjazást követően barátaim, ismerőseim is olvasták az írásomat és igazán kedvező visszajelzéseket kaptam. Többen megfogalmazták, hogy ők is hasonlóan éreztek újrakezdésük után.

Régebben is próbálkozott már írással, vagy ezután tervezi, hogy papírra veti még további gondolatait is?

Évek óta vezetek naplót, a hagyományos módon: már rengeteg füzetet teleírtam napjaim történetével – ez azonban azt hiszem, csak számomra lehet érdekes. Másféle írással nem próbálkoztam eddig, a felhívás és a bennem lévő, kikívánkozó érzések, gondolatok találták meg itt és most egymást.

Hogy tetszett az idei téma? Ön szerint is egy olyan témakör ez, ami méltatlanul van elhanyagolva?

A „Kell a nőnek kimenő?” témát igazán fontosnak tartom, korosztálytól függetlenül. Olyan sokféle elvárással, kihívással, előre kódolható, vagy váratlan változással szembesülünk nőként, hogy muszáj megtalálnunk azt, ami egyensúlyban tart, feltölt bennünket. Az elégedettség nemcsak magunknak kell, környezetünkbe is kisugárzik, mindenkinek könnyebb és jobb lesz tőle. Szóval, nem szabad sajnálni az időt magunkra.

Mik azok a konkrét dolgok, amik a leginkább kikapcsolják Önt?

Nekem többféle dolog nyújt kikapcsolódást, a leghétköznapibb csodáktól, például egy falevél erezetének finomságától kezdve a mindennapos séta, az olvasás, a barátokkal, családdal töltött idő tölt fel.

Mi kell még a nőnek a kimenőn kívül? Mik azok a dolgok, amik Ön szerint nővé teszik a nőt?

Egy nőnek az életmód és környezet kell, amelyben kiteljesedhet, és ez mindenki számára mást jelent.

Mi teszi a nőt nővé? Azok az értékek, amelyek önazonossá teszik őt. Vállalni tudja önmagát, egyensúlyt és harmóniát teremt, amely közvetlen környezete felé is árad.

A Richter Aranyanyu Díj pályázat a napokban elindult, az ország keresi az Aranyanyukat. Ön szerint miért fontosak ezek a kezdeményezések?

Minden olyan kezdeményezés, amely nemes célokért összefogást képvisel, erőt ad, példát mutat – kiemelkedően fontos. A pályázat kapcsán betekinthettünk mások életébe, problémák, trendek, sorsok, megoldási módok kerültek előtérbe. Hiszem, hogy sokat tanulhatunk egymástól is. Köszönet érte.

Interjú: Vass Adrienn

Fotó: Hermán Fanni

https://www.facebook.com/fannihermanphoto

Kommentek