Beszélgetés a Richter Aranyanyu díjazottjaival: Kovács Nikoletta

A Richter Gedeon Nyrt. és Rácz Zsuzsa immár hetedik éve hirdeti meg a Richter Aranyanyu Díjat. Kezdetét vette az idei program jelölési szakasza, május 14-ig bárki ajánlhat hősöket. Míg várjuk a jelöléseiteket (orvos, pedagógus, egészségügyi és szociális területen dolgozó nő kategóriában), addig is ösztönzőleg, a tavalyi év díjazottjai mesélnek.

Van olyan pedagógus, aki meghatározó az életedben? Vagy a gyermekedében? Van olyan orvos vagy egészségügyi dolgozó, aki emberségből, szeretetből olyat tett értetek, ami talán másnak nem tűnik fel, de nektek kinyitotta a világot, megváltoztatta az életeteket? Ismersz olyan szociális szférában dolgozó nőt, aki szakmai felkészültségén túl kivételes empátiájával is segíti a hozzá fordulókat?
Most, egy év távlatából újra bemutatjuk a tavalyi díjazottakat. Amellett, hogy szeretnénk hozzátok, az olvasóinkhoz közelebb hozni ezeket a rendkívüli nőket, arra ösztönöznénk Titeket, hogy ne habozzatok, jelöljetek a www.aranyanyu.hu oldalon, ha a sors már utatokba sodort olyan személyt, aki nélkül most nem ott tartanátok, ahol!
A jelöléssel megköszönhetitek neki a fáradozását, a szakmai segítségnyújtását, az empátiáját, a jóságát.
Mert mindenkinek van legalább egy Aranyanyuja!
 
Kovács Nikoletta
Játszani, játszatni és játszani tanítani. Ez Kovács Nikoletta a Kontyfa Középiskola Szakiskola és Általános Iskola igazgatóhelyettesének a hitvallása élménypedagógusként. Mind a 600 „gyerekének” tudja a nevét, ismeri a történetét. Mert mindenkinek van története. Gyakran nehéz élethelyzetek, sorsok, bonyolult megélések családon belül, vagy a külvilágban. Nico tudja ezt, és már egy reggeli köszöntésből látja, ha valakinek rossz napja van, éhesen érkezik. Az ő testi-lelki tüneteikre gyógyírt kell találnia, hogy utána valóban megérkezhessenek a napi feladatok közé. Irodája ajtaja mindig nyitva áll. Miközben ellátja igazgató-helyettesi teendőit, kártyázik és társasozik az igazgatóiban, vérző sebeket, lelket ápol, ha pedig valaki hiányt szenved élelemben, ruhában, az ő ügyét is kézbe veszi. A gyerekek mellett pedagógusoknak is átadja tudását felnőttképzés keretei között, hogy népszerűsítse az élménypedagógiát, tapasztalati, „élményszerű” tanulást. A másik szívügye Niconak az erőszakmegelőzés. Abban segíti a gyerekeket, osztályközösségeket, hogy önmagukat, érzéseiket, egy-egy helyzetben felszínre törő indulataikat megismerjék és megfelelő módon kezelni tudják. A verbális és fizikai erőszak egyaránt fáj annak, aki adja és aki kapja, de büntetés helyett az indulat mögött meghúzódó feszültségek feltárása és átalakítása hozhat valódi megoldást az egyén és a közösség számára is. Hogy mi hajtja Nicot nap mint nap? Mindenkinek jár , hogy lehetőségeihez képest jó eséllyel induljon el abba a bizonyos nagybetűs életbe, és hiszi, hogy a hátrányokból lefaragva az ő gyerekei is magabiztosabban állhatnak majd rajthoz.
 


- Mi történt Önnel az elmúlt évben?
Amióta Aranyanyu lettem? Mosolygok mindennap egyet a díjra, s odakacsintok, mintha cinkostársak lennénk. Azóta is igazgató-helyettes vagyok, megismertem új szülőket és gyerekeket, tele vagyok energiával és megvalósítandó kreatív ötletekkel. Akkreditáltattunk egy új képzést, képzéseket, foglalkozásokat tartok. Kaptam médiafelkéréseket, így néha találkozom egy-egy fényképemmel az újságban vagy videóval a neten. Egyre többen hívnak, írnak olyan problémákkal, amire együtt talán megtaláljuk a megoldást. Konferenciákon, s előadásokon szerepelek, azt nem tudom, hogy emiatt-e, de így van. S büszke rám az iskolám, a családom, a barátaim, a főnökeim és a jelölőm is.
 
- Milyen változásokat hozott az életében ez a jelölés és elismerés?
Maga a jelölés, a jelölés folyamata során nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Aztán a folyamat is hatalmas élmény volt. Tudni, hogy fontos vagyok, esetleg büszkék rám a barátaim, a családom, nagyszerű érzés. S aztán a suli kezdetével elkezdődött a nagy kaland. A film, aminek az elkészítése is hatalmas élmény volt, s egészen érdekes érzés, hogy azon kell gondolkodnom, hogy mit mutathatnék meg magamból, s azért hívok be egy szülőt, hogy rólam beszéljen, s nem azért, hogy a gyerekéről beszélgessünk. A szavazás pillanatától úsztam a boldogságban, hiszen onnantól nyilvánossá vált a jelölés. Számtalan boldog pillanat, számtalan boldog perc, amikor visszajelzéseket kapsz arról, hogy mégis jól döntött a jelölő. Feltehetően megerősödtem, önbizalmat kaptam. Én addig magamról azt gondoltam, nem csinálom másképp, mint más (most is ezt gondolom), azonban arra kaptam visszajelzéseket, hogy máshogyan csinálom, s érdemes ezen az úton menetelnem.
Ma is furán felkapom a fejem, ha egy-egy előadás felvezetőjeként meghallom, hogy a „kerületünk Aranyanyuja” vagy a „2016-os év egy Aranyanyuja”, s még tiltakozni se tiltakozhatok, hogy ne fényezzenek. Ez így van, én lettem a 2016-os év pedagógus kategóriájának közönség díjas Aranyanyuja.
Aztán nyilván nagy változás az életemben, hogy mindennapos blog író lettem Az első Aranyanyus reggel óta, minden reggel fogom a laptopom, és írok egy posztot a mindennapjaimról, hogy mi történik egy Aranyanyuval nap, mint nap. Akit érdekel: www.aranycipello.com. Azt hiszem ez a legnagyobb változás.
 
- Egy év távlatából mit jelent Ön számára a díj?
Mindennapi mosolyt. Még mindig elmosolyodom, ha kimondom, hogy Aranyanyu lettem. S persze egy óriási társadalmi elismerés. Sosem kaptam díjat, így nem tudom, hogy más elismerés milyen érzésekkel jár, azt tudom, hogy ez milyen: felemel. Sarkall arra, hogy még többet, még jobban tegyem.
 
- Mit gondol, miért jó Aranyanyunak lenni, és miért jó, hogy létezik egy ilyen díj?
Fontosnak tartom a nők elismerését. A nők, akik nem gondolják magukról, hogy bármiben is különlegesek, csak teszik a dolgukat. Néha furcsán néznek, amikor valaki azt mondja nekik, hogy ők mások, és nem értik, hogy ezt miért is mondja bárki, hiszen ők csak a mindennapjaikat élik.
Kell, hogy tudjuk, hogy fontosak vagyunk, a társadalom elengedhetetlen részei. Pedagógusok, orvosok, egészségügyben, szociális területen dolgozók. Csak velünk együtt érdemes csinálni, a mi hatalmas odaadásunkkal, elhivatottságunkkal, empátiánkkal, s mindennapi csip-csup dolgainkkal. Mi nem teszünk le hatalmas terveket, nem hozunk sok pénzt, de azokkal a csip-csup dolgokkal életeket változtatunk, illetve életeket mentünk meg.
 
- Több Aranyanyu mesélt arról, hogy egy különleges közösség tagjává vált ezzel az elismeréssel. Ön tud esetleg személyes példát hozni arra, hogy hogyan kapcsolódott össze a többi jelölttel és díjazottal az elismerés révén?
A közösség részének lenni fantasztikus. Okos, érzékeny, jó humorú nők, akikkel ha már csak együtt vagy, hatalmas elismerés. Tele vagyok ötletekkel, energiával, hogy együtt csináljunk valamit.
 
- Lenne olyan ember, akit Ön is jelölne a díjra?
Számtalan olyan emberrel találkozom, akik megérdemelnék ezt a díjat. Nagyon sok olyan nőt ismerek, akik a mindennapjaikban csodát tesznek. Az a pedagógus, aki úgy old meg egy konfliktust, hogy szájtátva nézem, vagy mindent megtesz az iskolája közösségéért. Vagy a védőnő, aki egy gyerekért bármit megtesz az iskolában. És sorolhatnám. Az biztos, hogy amióta jelölt lettem, sokkal jobban észreveszem a pillanatokat, a momentumokat, amik külön figyelmet, akár egy jelölést is érdemelnének.
 
- Mi az, ami a legnagyobb örömet okozza Önnek a munkájában?
Azt hiszem a boldog gyerekkacaj. Amikor azt érzem, hogy olyan iskolában dolgozom, ahol kacagnak a gyerekek, és jól érzik magukat. Törődünk velük, egyénileg odafigyelünk rájuk. Aztán akkor is nagyon, ha dolgozom velük, s az élménypedagógiával hatalmas lépéseket teszünk a gyerekek közösségéért, a csoporton belüli kapcsolataikért.
 
- Mi az, ami kikapcsolja Önt a munkáján kívül?
Reggelente, télen rollerrel, tavasztól biciklivel járok dolgozni. A főzés különösen megnyugtat és felüdít. Sokat varrok és olvasok, s néha futni is eljutok. Sokat járok színházba, s találkozom a barátaimmal, imádom a Jóbarátok feelingű vacsorákat és reggeliket. Szóval minden, ami aktív pihenés.
 


Kommentek