Amikor a nő kikapcsol

Milyen is az a női kimenő? Milyen az, amikor a nő tényleg lazít, pihen, kikapcsol? Nem egyszerű, annyit biztosan állíthatok, de bármilyen napszakban, bármennyi időre beütemezhető.

 

Hajnal van és csendes a lakás. Se bent, se kint nincsenek zavaró zajok. Csak a saját falatozásom hangját hallom és a klaviatúra kellemes kattogását.

Szeretem ezeket az órákat. Szeretek kicsit tilosban járni ilyenkor és nem nevén nevezni a kekszet, ropit vagy kiflit ami lecsúszik, és szeretek nem agonizálni azon, hogy miért is vagyok fönn. Mert ilyenkor általában vagy már rég aludnom kéne, vagy még próbálni kellene pihenni annak érdekében, hogy ne felénél adjam fel a napot.

Van valami gyönyörű abban, hogy a város nagy része ilyenkor pihen, hogy igazán magam vagyok. Minden arra késztet, hogy befelé forduljak, hogy mindenféle sietség nélkül a gondolataimra koncentráljak. Amikor minden hangos és rohan és talán még én is vele rohanok, képtelen vagyok igazán magamra figyelni, ahhoz ez sötétbe burkolózó magány kell.

...

Megállok a cukrászda előtt és arra gondolok, hogy kéne hazavinni valamilyen sütit. Örülne neki az a másik is, meg az esti film fényét sokban emelné.

Most úgyis rohanok, mert van még ezer dolog, meg ettem is már ebédet. Mondjuk az pont maradék volt és nem is ízlett. Meg innék egy kávét is, ha már tegnap elfelejtettem.

Rohanni kéne, de nincs kedvem rohanni. Biztos motiváltabb lennék a koffein után.

Kikérem a krémest, belekanalazok a tejhabba és úgy dőlök hátra, mintha enyém lenne a délután. Pedig pont most teszek róla, hogy húsz perccel kevesebb legyen a drága időből.

A telefont sem veszem fel, majd visszahívom akit kell, amikor majd újra rohanok, nagyjából öt perc múlva.

Nem viszek haza sütit. Nem is szólok róla senkinek. Az én titkom, az én ellopott húsz percemmel együtt csak nekem marad.

Vége a napnak és állva el tudnék aludni. Gyors vacsi, zuhany, holnapi ruha kikészít és alvás. Sok óra alvás, ami még így sem lesz elég.

Csak kár, hogy akkor ez a nap is ennyi volt. Csak kötelesség és semmi más.

És holnap megint ez lesz. Futok magam után és fáradtan esem haza. Aztán hiába alszom megint nyolc órát, nem lesz elég.

Inkább lassítok és beáldozok pár eszméletlen percet. Kádba ülök és könyvet olvasok. Mécsest gyújtok, hajpakolást kenek.

Talán csak hét, esetleg hat óra marad az ágyban, de volt valami ebben a napban is, amiért érdemes volt felkelni.

...

Mindenkinek jár a kimenő, a pihenő, a magányos vagy társas percek, amik feltöltik és gyönyörködtetik a lelkét.

Lehet az egy komoly hobbi vagy csak egy péntek esti film.

Ha olykor nem kapcsolsz ki, egy idő után váratlanul lemerülsz és visszatölteni talán sokkal hosszabb folyamat lesz.

A Terézanyu oldalon most a te történetedre is kíváncsiak. Oszd meg, hogy milyen a te kimenőd és pályázz, hogy gondolataidat később mások is olvashassák.

Kell a nőnek kimenő?

http://www.terezanyu.hu

Kommentek