„Veszélyes terep számomra a könyvesbolt!” – Interjú Erdélyi Timeával olvasásról, színházról és életünk fekete dobozáról

Saját bevallása szerint világéletében stréber volt, én inkább azt mondanám: maximalista. Forgat, játszik klasszikus és kortárs színdarabokban, kikapcsolódásként egyszerre több könyvet is olvas, ráadásul egy fárasztó próbaidőszak végén is képes mosolyogva beszélgetni. 

Természetes, törékeny szépsége mögött erő, válaszaiban átgondolt, teljes világnézet rejlik akár kötelező olvasmányokról, akár az új darab, a Teljesen idegenek kérdéseiről beszélgetünk.
 
Fülöp Erika: Pillanatnyilag sok helyen láthatunk: színdarabok, sorozatok. Melyik áll hozzád közelebb?
 
Erdélyi Timea: Nem tudnék választani, úgyhogy szerencsém van, hogy ezt nem is kell megtennem. Nagyon-nagyon szeretek forgatni; szeretem a miliőjét, a fegyelmezettségét, jól bírom azt is, hogy sokat kell várakozni. Megtanultam abban a pár percben a topon lenni, amikor a kamera forog, az egészet rendkívül élvezem. A színház pedig egy annyira élő és eleven dolog: a nézők és a színészek együtt a színpadon és a nézőtéren. Amit ott csinálunk, az egyszeri és megismételhetetlen. Hiába játszom ugyanúgy estéről estére, pontosan ugyanúgy nem fogom mondani a szöveget, nem emelem úgy a poharat… Jó dolog a jelen idejűsége, ezt nagyon szeretem.
 
F.E.: Amikor pihensz, akkor inkább színház vagy film? 
 
E.T.: Ha kikapcsolódni szeretnék, akkor moziba megyek, sokat is járok moziba és szeretem a filmsorozatokat is. 
 
F.E.: Melyik a kedvenced? Vagy a kedvenc három, ha úgy könnyebb választani!
 
E.T.: A Jóbarátok, kb. örökre! Ahogy a végére érek a 10. évadnak, elkezdem elölről. Bármikor, ha egy picit szeretnék egyedül lenni, akkor főzök valami finomat, leülök vele a tévé elé, és Jóbarátokat nézek.  De például a Trónok harca is elkapott, azt is mindenképp az első háromba sorolnám. Utána pedig a harmadik helyért nagyon ádáz küzdelem dúlna, mert rengeteg lebilincselő sorozatot láttam az elmúlt időben. 
 


F.E.: A színház nem is szokott a kikapcsolódásod része lenni, amolyan aktív pihenésként…?
 
E.T.: Nem, talán azért, mert én magam színházban dolgozom. Szívesen elmegyek megnézni egy-egy előadást, de csak azért, mert magára az adott darabra vagyok kíváncsi, vagy a kollégákra, akik játszanak. Szeretek színdarabokat nézni, de sosem kikapcsolódásképpen.
 
F.E.: Ha még a pihenésről beszélünk: mozi mellett a könyv…?
 
E.T.: Úristen, nagyon szeretek olvasni! Sokat is olvasok, és nagyon sokféle könyvet. Imádom a szépirodalmat, a regényeket, de most például az alvásról olvasok egy könyvet, rendkívül érdekes, sokat tanulok belőle. 
 
F.E.: Szépirodalmi művekből melyik volt az, amelyik annyira megfogott, hogy többször elolvastad, vagy nagyobb hatással volt rád?
 
E.T.: Amit rendszeresen elolvasok a mai napig, gyerekkorom óta, az A kis herceg. Számomra egy meghatározó olvasmány, mert közérthető, mégis mély filozófia rejlik benne. Imádom az oroszokat is: Dosztojevszkijt, az orosz drámákat… Ők valamit nagyon tudnak az életről! És nagy kedvencem, akitől mindent elolvastam, Márquez.
 


F.E.: A kötelezők kapcsán is ilyen lelkes voltál kisgyermekként?
 
E.T.: Stréber voltam! Nemcsak kisiskolásként, de az egyetemen is. Világéletemben stréber voltam, mindig mindent elolvastam. Habár az iskolában nem mindent szerettem. Azt gondolom, hogy a kötelező olvasmányok nem a gyerekeket szólítják meg, nem nekik szól A kőszívű ember fiai vagy az Egri csillagok. Én is teljesen kötelességtudatból olvastam el akkor ezeket, és aztán később újraolvastam őket felnőttként, mert szerettem volna tudni, hogy valójában miről is szólnak. 
 
F.E.: Azonban téged valahogyan mégiscsak el tudtak érni a könyvek egészen fiatalon is. Talán nem csupán a maximalizmusod miatt kaptál kedvet ahhoz, hogy mindent elolvass!
 
E.T.: Igen. Az idősebbik nővérem, meg én vagyunk ilyen nagy olvasók és „könyvcserélősök”, sőt, ha valamilyen érdekes olvasmányunk akad, egyből beszámolunk róla egymásnak. Szoktunk róluk értekezni is, egész beszélgetéseink szólnak arról, hogy az épp aktuálisan olvasott könyveket átbeszéljük, kinek mit jelentett, melyik volt a legizgalmasabb rész… Sok nő a bevásárlóközpontokban riadtan fordítja el a fejét egy cipőbolt előtt, nehogy ott hagyják a fél fizetésüket – én a könyvesbolt előtt vagyok így! Mindig megpróbálom megakadályozni magam, hogy bemenjek, mert akkor biztos nem jövök ki üres kézzel! Veszélyes terep számomra a könyvesbolt! 
 
F.E.: Ha már a kötelezőkről beszélgettünk: nekem abszolút szívügyem a téma és az olvasóvá nevelés kérdése. Sokszor felmerül, hogy hogyan lehetne közelebb hozni az olvasást a gyerekekhez. Te mit gondolsz erről?
 
E.T.: Voltak, akik azt mondták, hogy Rejtő Jenőt kellene olvastatni a gyerekekkel, ami eleinte nekem is tetszett. De közben eszembe jutott, hogy nekem is adott a kezembe Rejtő-kötetet az édesapám, amikor gyerek voltam, és akkor én sem értettem belőle sok dolgot. Vagy a humorát nem éreztem, vagy a világa nem fogott meg akkor, így az is később, felnőtt korban ért el hozzám, akkor kezdtem valóban lebilincselőnek találni, és akkor éreztem meg, hogy Rejtő könyvei egyáltalán nem ponyvák. Olyan gyönyörű mondatai vannak, hogy kifacsarodik a szív, ahogyan olvassuk!
A mostani gyerekeket szerintem a Harry Potter-könyvek világa tudja megragadni – ha jól tudom, be is vették az ajánlott olvasmányok közé. A kis herceget is olvastatnám, mert azt gondolom, hogy a gyerekek is megértik. Olyan csodálatosan megírt könyv, amelyből mindenki ki tudja venni a filozófiai, gondolati tartalmat, és a maga szintjén tudja értelmezni, legyen 6 vagy éppen 66 éves. Agatha Christie könyveit is ajánlanám, mert könnyen érthetőek, mégis kellően lebilincselőek ahhoz, hogy ne akarják letenni. 
 


F.E.: Ha már az aktualitások… És egy picit visszakanyarodunk a színházhoz, ugyanakkor a gyerekek témájánál is maradunk: épp a hétvégén volt az új darab, a Teljesen idegenek premierje. Mennyire szól a története a fiataloknak? Vagy inkább az idősebb korosztályé? (Egy mondatban a sztori: egy vacsora során a baráti társaság tagjai, házaspárjai a telefonjaik üzenetei kapcsán tudnak meg sok titkot egymásról.)
 
E.T.: Azt gondolom, hogy minden korosztály számára aktuális lehet, hiszen annyira alapvető használati eszközünkké vált a telefon. Az emailjeinket, a parkolást, a számláink befizetését, egyéb ügyeinket is az okostelefonunkról intézzük. Enélkül el sem indulunk otthonról. A darab egyik kulcsmondata, hogy „Ez életünk fekete doboza”. És valóban…! A másik pedig egy kérdés: „Vajon hány kapcsolat menne tönkre, ha a párok belenézhetnének egymás telefonjába?” Azt gondolom, hogy rendkívül sok félreértésre okot adó helyzetet szülne ugyanúgy az életben is, ahogyan a darabban történik. És minthogy már mindenki használ okostelefont, így minden korosztály számára szólhatnak ezek a kérdések.
 
F.E.: Akár kamaszoknak, fiataloknak is?
 
E.T.: Abszolút. Nyilván egy idősebb korosztály problémáit taglalja a darab, nem biztos, hogy konkrétan ezekkel tud egy kamasz azonosulni, viszont biztos vagyok benne, hogy mindent megértenek belőle és nagyon izgalmas lehet számukra betekintést nyerni az idősebbek világába. Én kíváncsi is volnék, hogy mit szólnának hozzá. 
 


F.E.: Főként azért is lehet érdekes, hiszen előbb utóbb ők maguk is elérik ezt a kort… Mondott neked bármi újat ez a darab, akár a telefonok, chatek, párkapcsolatok kapcsán való felelősségvállalásról?
 
E.T.: Sok újat nem tudott mondani, hiszen vagy velünk, vagy egy-egy barátunkkal szinte minden megtörtént már, amit itt láthatunk. Azonban kihívás volt, hogy nagyon érzékenyen kellett interpretálni a történetet – figyelnünk kellett rá, hogy úgy tudjuk átadni, ahogy a legtisztábban tud eljutni a nézőhöz. Annyira sokrétű a darab, olyan sok mindent gondolhat, érezhet egy adott szereplő, hogy már réges-régen benne voltunk a rendelkező próbák sűrűjében, amikor még mindig képesek voltunk megállni, és elemezni egy-egy szituációt. És igen, abban nagy felelősségünk volt, hogy kellett egy-egy határozott döntést hoznunk, hogy ne legyen zavar a néző fejében, hogy egy szituáció, egy mondat pontosan mit jelent, legyenek tiszták a szándékok, mert azt tudja jól értelmezni a néző. Egy egészen rendkívüli műhelymunka volt ez a folyamat, amelyben már régen volt részem, és nagyon élveztem!

Kommentek