Nincs “B” tervem! – Interjú Burger Andreával, a Blans.hu megálmodójával

Aznap találkoztunk, mikor elvált. Nem gondoltam akkor, hogy évek múlva interjút készítek vele, és hosszasan beszélgetünk majd életről, magazinról, buddhizmusról, együttérzésről. Még nyoma sem volt a Blans.hu-nak, sem annak a rengeteg dolognak, amit azóta megvalósított. Vagy ha mégis, csak az erő sejtethette jövőbeni létezésüket, ami Burger Andreában már akkor, abban a gyenge pillanatban is megmutatkozott.

– Hogy élted meg a válásodat követő időszakot? Milyen terveid voltak akkor?
 
- Nehéz visszapörgetni az eseményeket, mert már öt év eltelt, és annyi minden történt azóta. Az biztos, hogy óriási káosz volt bennem, egyedül maradtam a kisfiammal, és fogalmam sem volt hogyan tovább. Szerencsémre az a típusú ember vagyok, aki ha leesik feláll, és megy tovább, mint a macska.
Sok félelmem volt, de tele voltam hittel. Pszichológushoz soha nem fordultam, mert mindig azt gondoltam, hogy nekem kell kézbe venni a sorsomat, és hogy belülről is kell építkeznem. A tudattal, a hittel való munka hirtelen fontos lett számomra, és persze a megbocsátás is. Anélkül nem lehet tovább menni. Ha azon kattogunk, hogy mi lehetett volna ha, hogyan kellett volna csinálni… beleragadunk a múltba. Márpedig meg kell tanulni a jelenben élni, mert ez az egyetlen valóság, és menni kell előre, én ezt tettem.
 
– Hogyan jött a Blans.hu ötlete?
 
- Egy magazinnál helyezkedtem el, ahol értékesítéssel foglalkoztam. Inspirált a hely, és úgy éreztem, hogy ezt én is meg tudom csinálni bulvármentesen. Nyilván piackutatást végeztem mielőtt belevágtam, de onnantól már nem volt visszaút.
 
– Hogyan kezdted el?
 
- Ötleteltem, két-három hét alatt körvonalazódott bennem, hogy mit szeretnék. Valami tisztát akartam, a blans tisztaságot jelent, tisztát, fehéret. Megvettem a domaint, céget alapítottam, és elindítottam a magazint.
Az igazság az, hogy erős ember vagyok, és nem bírok elviselni főnököt. Tudtam, hogy nekem kell létrehozni valamit, nekem kell megcsinálnom a saját életemet, azokat a dolgokat, amelyek számomra értéket jelentenek.
Semmim sem volt, senki sem adott pénzt, hogy belevágjak a magazinba. Nem volt más lehetőségem, eladtam azokat a régi, féltve őrzött tárgyaimat, amik ugyan sokat jelentettek számomra, mert sok szép emlék fűzött hozzájuk, de elengedtem őket, mert új életet akartam kezdeni. Elengedni is ekkor kellett megtanulnom, ami nem volt könnyű, mert ha jómódban élsz, eszedbe sem jut, hogy valaha megválj azoktól a dolgoktól, amik a köreidben a belépőt jelentik. De azt gondoltam, hogy vagy maradhatok alkalmazott, esetleg várhatom a herceget fehér lovon, aki majd megvalósítja az álmaimat, vagy megcsinálhatom magamnak, és azt már soha többé senki nem veheti el tőlem. Szóval eladtam mindent és elindítottam a vállalkozásom. Szerencsére jó embereket találtam magam köré, de mindig volt egy kis cserélődés is.
 
– Mi változott meg benned mióta a Blans.hu-t elindítottad?
 
- Alázatot tanultam, komoly, mély alázatot az élettel szemben. A türelem még most is nagy munka. A felelősség a másik dolog, amivel meg kellett ismerkednem. Mert amikor más embereket is eltartasz, és ők számítanak a pénzre hó végén, az komoly felelősség. Most értettem meg a férfiakat. Mikor egy gazdag férfi felesége voltam, sokszor nem értettem mit mond, miről beszél, sőt, meg sem hallottam. De most már tudom, hogy mennyit kell küzdeni akár 1000 Ft- ért is – persze mindenkinek máshol helyezkedik el ez az összeg – és azt is értem, hogy milyen felelősség nyomja a férfiak vállát.
Azt tudtam, hogy sikeres, egyedi, bulvármentes magazint akarok csinálni, amiben komoly szerepet kap a kultúra, az irodalom – szinte hihetetlen de divatot teremtettünk belőle.
Az is rendkívüli módon motivál, hogy egyre jobb emberek vesznek körül, hogy inspirálom a körülöttem élőket, és a kisfiamat. Mivel egyedül nevelem a gyerekem, bizonyos szempontból egyszerre vagyok anya és apa, így muszáj jó példát mutatnom.
Aztán az elmúlt években a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy csak magamra számíthatok. Több nagy tanulság is kapcsolódik bennem ehhez a gondolathoz. Az egyik az, hogy a régi baráti társaságomból mindenki eltűnt, segíteni senki sem akart, így azt hiszem jobb is. Mikor ezzel szembesültem, láttam meg, hogy egy nőnek milyen sokat számít a biztonság. Akkor megtanultam, hogy ugyan nem szabad senkivel rosszban lenni, de tudni kell helyén kezelni az embereket. És mellettem van az édesanyám, aki a mai napig óriási erőt ad nekem. Támogat a terveimben, hisz bennem, és minden pillanatban biztosít arról, hogy el tudom érni a céljaimat, ez nagyon sokat számít nekem.
 
– Milyen elképzeléseidet kellett elengedned önmagaddal és az élettel kapcsolatban?
 
- Azt gondoltam, hogy ezt a magazint, és az új életemet sokkal könnyebb lesz megteremteni. Gyorsan eladom a hirdetési felületeket, egy pillanat alatt meggazdagszom, sok embernek adok munkát, utazom, szuper lesz minden. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon nem így van. Nem hogy dupla, de inkább tripla köröket kell futni mindenért. Fel kellett nőnöm, és sok mindent át kellett értékelnem. Persze azért sikerek is értek, például jó volt látni, hogy hiteles vagyok olyan emberek számára, akikre mindig felnéztem.
A dolog másik tanulságaként minden nőtársamnak üzenem, hogy aki nagyon jól él, de egy kicsit unatkozik és folyamatosan keresi a hibákat a másikban, az életében, az próbáljon meg változtatni és mindent megtenni, hogy megtartsa a kapcsolatát, és a családot. Ha nagyon nem megy, akkor kell csak lépni. Nem sok nőnek ajánlom amit végigcsináltam, mert nagyon nehéz. Az biztos, hogy nagyon megerősít, és felnősz a feladathoz.
 
– Mennyire tükröz téged a Blans.hu?
 
- Ez egy folyamat, változom én is, az élet is, a magazin is. Tanulok belőle, próbálok mindig többet, jobbat létrehozni, a szívem–lelkem beletenni a Blans-ba. Ilyen szempontból a magammal való viszonyom megmutatkozik a magazinnal valóval. És persze sokszor elbizonytalanodom, felteszem magamnak a kérdést, hogy tényleg jól csinálom-e. De aztán mindig megyek tovább és teszem a dolgom.
 
– Mi a legfontosabb tulajdonságod, amivel az életed és a magazint vezeted?
 
- A hit. Ma már annyira hiszek magamban és a magazinban, hogy amikor elmegyek tárgyalni teljesen őszintén elmondom a tényeket a Blans.hu-ról. Nem adok elő olyasmit, ami nincs. Nem mondok nagyobb számokat, mint amik vannak. És azt sem szégyenlem mikor megkérdezik tőlem, hogy indult a Blans. Nem félek. Nem takargatok semmit. Ez vagyok én. Ezt akartam és megcsináltam, most itt tartok.
Utólag azt is látom, hogy fontos, hogy megtanulj döntéseket hozni. Az emberek jelentős része erre nem képes. Inkább vegetál, és csak vágyakozik, nem csinál semmit, lusta. Igen, ez az igazság, lusták az emberek és nem szeretnek kimozdulni a komfort zónájukból.
 
– Hogyan jött a jótékonyság ötlete?
 
- Amikor az Ahogy a dolgok vannak című könyv a kezembe került, elkezdtem táplálkozni, élni, inspirálódni belőle. Láma Ole Nydahl, aki ebben a könyvben a hétköznapi ember számára is érthető módon írja le hogy hogyan is vannak a dolgok az életben, a mai napig erőt ad. A könyv hatására elkezdtem gyógyítani, és felépíteni magam belülről. Ma a buddhizmus nagyon sokat hozzátesz az életemhez, nem azt mondom, hogy eszerint élek, de minden nap használom a gyakorlatban a tanításokat, és jobb tőlük az életem.
A legutóbbi buddhista kurzuson nagyon megragadott egy tanítás arról, hogy hogyan váljunk mások hasznára. Ne csak úgy, hogy veszünk neki egy cipőt, csokit vagy valami mást, hanem hogy segítsünk megváltoztatni az életét. Ebből a gondolatból született a jótékonysági program gondolata. Besétáltam az utcáról a kórházba, és megkérdeztem, hogy milyen gépre van szüksége az égési osztálynak. Amint kijöttem a kórházból felhívtam Rúzsa Magdit, aki azonnal az ügy mögé állt, később Horváth Dóri a H.R.V.T tulajdonosa is csatlakozott a csapathoz, ő készíti a JEL-lel ellátott pólókat. A koncepciónk az, hogy az óvodai jelekkel ellátott pólókat a Blans.hu-n folyamatosan közölt helyszíneken 5000 Ft-ért áruljuk, hogy az így befolyó összegből a Bethesda Gyermek Kórház meg tudja vásárolni azt a bőrrácsozó gépet, ami kilencszeresére nagyítja a beültetendő bőrfelületet.
 
– Honnan van benned erő és a hit mindehhez, hol keressék magukban a nők, akik most indulnának el ezen az úton?
 
- Nem vagyunk egyformák. Van aki erősebb, van aki lustább, van aki érzékenyebb, és van akit hidegen hagy minden. Döntéseket kell hozni az életben, ezt fontos tudni. Ha ez megvan, ezt megtetted, akkor tudd, hogy többé nem lehet eltántorítani a tervedtől. Csináld úgy, mintha az életed múlna rajta. És tényleg csináld. A célra fókuszálj folyamatosan. És bocsáss meg magadnak. Mindenért, amit eddig tettél, és azokért a hibákért is, amiket majd elkövetsz. Fontos még, hogy nem szabad az első nehézségnél rögtön megijedni és visszanézni. Csak előre nézz! Nem mondom, havonta egyszer én is kiborulok, mert a dolgok sokszor lassan mennek. Van, akinek kell segítség az úton, mondjuk egy pszichológus, van, akinek egy kineziológus tesz jót, van, akinek a jóga, meditáció. Valamibe mindenkinek bele kell kapaszkodni, mert másképp nem megy. Ha mégis olyan erős vagy, hogy nem kell támogatás, akkor ok, menj és csináld.
De még egyszer mondom, nem mindenkinek javaslom ezt az utat! Ezek kemény döntések! Nem mondom senkinek, hogy merj lépni, csináld és jó lesz. Mindig hálás leszel magadnak, ha jól végződik a történet, de ha nem sikerül, akkor soha nem bocsátod meg magadnak!
 


 
Szöveg: Agatha Seymour
Fotó: Sárosi Brigitta

Kommentek