„Nem az a dolgom, hogy másokhoz viszonyítsam magam, az a feladatom, hogy 150 gyereket tartsak flow-ban.” – interjú Halácsy Péterrel

Halácsy Péter, mérnök, a neves start-up cég, a Prezi alapítója, Budapest School magánoktatási rendszer létrehozója. Beszélgettünk a oktatási alapokról, és az első Európai Uniós Oktatási Konferenciáról, amelyen nemrégiben előadóként vett részt.


Miért az oktatáshoz nyúltál, mi motivált 2015-ben, amikor létrehoztátok a Budapest Schoolt?


A gyerekeimtől és a barátaim gyerekeitől indult ki az egész, azt akartam, hogy boldog, örömteli környezetben nőjenek fel és ilyen környezetben tanuljanak. A gyerekeink akkor lesznek boldogok, ha sok ember boldog körülöttük, a mi boldogságunkra hatással van a környezetünk boldogsága is, így kezdtünk el gondolkodni szélesebb spektrumban. Egy egész generációra szeretnénk hatással lenni, 2040-re egészséges, boldog felnőtteket látni magunk körül.


Miben különbözik a Ti rendszeretek az állami rendszertől?


A mi tanulóink magántanulók, ezért szabadon alakíthatjuk a struktúránkat: vegyes életkorú változó bontásban működő csoportokban tanulnak, sok projekttel, amennyire lehet személyre szabottan és főleg a gyerekek érdeklődése által irányítva. Nincs katedra, nincs „ezt muszáj leadni, mert benne van a tantervben”, szülők és tanárok közti egyeztetés zajlik.


Minden gyerekben benne van a tanulásvágy, erre alapozunk, tanítás helyett inkább tanulni hagyjuk őket, amihez megadjuk nekik a teret és időt. Mert egy gyerek nem azért akar megtanulni járni, hogy aztán a tesi órán jól szerepeljen, hanem mert érdekli, izgatja, sokat gyakorolja. Nem azért akar megtanulni írni-olvasni, mert benne van valamilyen tantervben, hanem mert a világ tele van betűkkel, a környezete folyamatosan ír és olvas.


Nálunk félévente van értékelés, átbeszéljük a szülőkkel, hogy mik voltak a kitűzött célok, azt sikerült-e elérni, ill. szükséges e bármi változtatás, hogy jól tudjunk tovább haladni.


De alapvetően nem szeretném összehasonlítani magunkat más rendszerrel, nem az a dolgom, hogy másokhoz viszonyítsam magam, az a feladatom, hogy 150 gyereket tartsak flow-ban. 2015 óta ugyanis ekkorára nőtt a csapat, nekik biztosítunk családi hangulatot, támogató környezetet.


Az oktatási rendszeretekben való részvétel térítésköteles, nem ért az a vád, hogy elitiskolát csinálsz?


De igen, mondták. Az elit szóban benne van már a feltevés, hogy az valami rossz dolog, viszont én ezt másképp közelítem meg. Az oktatásnak van költsége, a tanárokat megfizetjük, de a mi ráfordításunk nem több pénzben, mint ahogy az állami rendszerben kell, hogy legyen, a GDP 5%-a. A tanulóink egy része ösztöndíjas, ők nem fizetnek. De az elitkérdés kapcsán vegyünk egy másik példát, Vekerdy azt mondja, fogadj a gyerek mellé baby sittert, amit nem tud mindenki megtenni. Akkor ezek szerint Vekerdy elitista?


Ha pedig az elit kiemelkedő, kimagasló értelmét vesszük, az is egy hasonlítás máshoz. Én viszont azt mondom, csinálunk a gyerekeinknek egy iskolát a kitűzött értékeink mentén. Másokhoz nem viszonyítok, csak azt kérdezem, tudnék jobbat csinálni az eddig elértekhez képest? Tudnék. Teszünk érte? Folyamatosan.


Volt már a gyerekkorodban is olyan, ami az oktatás felé vitt? Bármi, amiről azt érezted, neked itt nagyon nem komfortos vagy nagyon ellenkezett az otthoni neveléssel?


Alapvetően jó tanuló voltam és nem éreztem nyomasztást az iskola által, hogy ezt meg azt meg kell tanulni. Amit viszont éreztem gyerekkoromban és ezt mindenképp el akartam kerülni felnőttként: a gyerekem, a gyerekem tanára és az én köztem meghúzódó esetleges feszültséget, viszályokat. Partneri kapcsolatra törekedtem mindig, ahelyett, hogy menjen a harc, hogy ki az okosabb, ki tudja jobban.


A tanulás és tanítás egyaránt mozgatott mindig is, tanárszakos voltam, tanítottam a Műegyetemen, van ilyen tapasztalatom is. És ha a Prezit vesszük, egy startup cég működése nem sokban tér el a felnőttoktatástól. A Prezinél is tanulunk: tanulunk magunkról, mit kell csinálnunk, mire van szüksége a piacnak, merre kell haladnunk.


A Preziben mennyire számít a végzettség? Ha jön egy jelentkező végzettség hiányában, de tehetségesnek bizonyul...?


Nálunk nem számít az iskolai végzettség, soha senkinek nem néztem még meg a diplomáját. Inkább a légkör miatt számít a felsőoktatás: felsőoktatás a felnőtt létünk első olyan helye, ahol hasonló érdeklődésűekkel vesszük körbe magunkat, olyanokkal, akikkel együtt is tanulunk. A Prezihez jelentkező mérnököknek első lépésként egy projektet kell megoldani, nem érdekel, hogy hanyasa volt x tantárgyból. Emellett fejlődnie kell tudni, mint mindannyiunknak ebben a szakmában. Itt ugyanis az 5 éve elsajátított tudás már elavult. Life long learning-élethosszig tanulás van, ez alól én se vagyok kivétel.



Tudatos vagy ebben az élethosszig tanulásban?


Igen, de másként nem is lehetne, tudás, tanulás, előrelépés nélkül meghalnánk egyénenként és társadalmilag is. Többször ért az a vád, hogy miként lehet, hogy én értek mindenhez autodidakta mód? Az autodidaktaság az én szakmámban egy muszáj dolog, a technológia gyors változása miatt. Ahogy azt otthon hallottam sokat, ezt magunktól is meg tudjuk csinálni, csak tanulni kell hozzá. Ha pedig érdekel egy dolog, addig gondolkodom rajta, míg megoldást nem találok vagy elfelejtem, már nem érdekel tovább. Ezt a kettőt tudom csinálni.


Nemrég érkeztél vissza az első Európai Uniós Oktatási Találkozóról, ahol előadóként szerepeltél. Miről volt szó ezen a brüsszeli eseményen?


Az Európai Unió Oktatási biztosa, Navracsics Tibor hívta létre az találkozót, párbeszédet teremtve az uniós országok oktatási miniszterei és más fontos oktatási szereplők között. Én a magánszektort képviseltem és az előadásom arról szólt, milyen kompetenciákat keresnek a munkavállalók.


És mik ezek a kompetenciák?


Sokan megfogalmazták és ma már az EU is azonosított 8 alapvető, ún. kulcskompetenciát, ezek között szerepel olyan, mint a nyelvtudás, a kommunikáció, digitális ismeretek, és az ún. softskill-ek, mint például kooperatív problémamegoldás, kreativitás, szervezőképesség, vállalkozó szellem. A softskill kifejezést nehéz szó szerint lefordítani, képességeket, készségeket értünk alatta, melyek a szakmai tudáson felül segítik a dolgozót és a jelentősségük igen meghatározó, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek rá világszerte. Én úgy fogalmazom meg magamnak, hogy emberként élünk és dolgozunk együtt és nemcsak szakemberként kell sokat tudnunk.


Apaszerepben is azok az elvek érvényesülnek, mint az oktatási rendszeredben?


Mindenképp, a fejlődés szemléletű megközelítés meghatározó, szeretek a gyerekeimmel játszani, vagy kreálni valamit és örülök velük együtt. De ha megkérdeznéd őket, azt hiszem azt mondanák, hogy olyan apa vagyok, akihez oda lehet bújni, megadja nekik, hogy saját maguk lehessenek, bontogasság a szárnyaikat. Persze reggel, ha sietünk, akkor ne legyenek önmegvalósítóak!


Van e olyan terület, ahol úgy látod, beavatkozásra van szükség és hajlandó lennél lépéseket tenni ennek érdekében? Itt van például a oktatás mellett alapvetőként emlegetett egészségügy.


Mind az oktatás, mind az egészségügy magát fogja idővel megváltani. Már itt van karnyújtásnyira az öndiagnosztika, egyre több a piacon az olyan termék, amivel magunknak tudjuk megcsinálni az alap vizsgálatokat és szöveges értelmezést is kapunk hozzá. A világ nagyon effelé halad. Nem lesz klasszikus háziorvosi rendszer, idővel ez úgy látom, ki fog kopni vagy átalakul.


Az oktatás is változni fog, változni, amit tanulunk és ahogy. Például ha nézzük az írásbeli teszteket, azért van sok ilyen, mert a lexikális tudást ilyen objektív módszerrel lehet mérni. De mi van akkor, ha létrehozunk egy olyan rendszert vagy egy olyan alkalmazást, ami a softskill-eket tudja objektíven mérni?


Én személy szerint maradok most az oktatásnál, ez köt le. 2 év alatt hatalmas dolgot építettünk fel, folyamatosan értekeljük magunkat, alakulunk, változtatunk, ha szükséges és igyekszünk azt a rengeteg ötletet megvalósítani, amivel tele van a fejünk. Nagyok az elvárások, hisz az oktatás egy érzelemdús téma, közérdeklődés övezi, mindenki kötődik hozzá valamilyen szinten. Mi pedig folyamatosan tanulunk magunkról is és igyekszünk egyre jobbá válni, épp azért, hogy a kitűzött legfontosabb célt el tudjuk érni, hogy ezek a gyerekek örömteli, boldog éveket kapjanak a tanulás mellett és boldog felnőtté váljanak.


Budapest School diákjai a kiközösítésről rappelnek:


Kommentek