Irodalom mint életforma a New York Kávéházban

Öt éves születésnapot ünnepel a népszerű New York Művész Páholy. "Otthonához", a New York Kávéházhoz számtalan történet, legenda, irodalmi mű, költői csoport és filmes társaság kapcsolódik az 1894. őszi megnyitása óta.

124 éve az első bérlő, Steuer Sándor az ünnepi megnyitón az akkori közélet, irodalom és művészet legismertebb képviselőit üdvözölhette, majd ahogy az új kávéház híre egyre jobban terjedt, hamarosan tarka közönség tódult a falak közé. Babits, Kosztolányi, Bródy Sándor vagy épp Molnár Ferenc és Heltay Jenő ült az asztaloknál, a Mélyvízben biliárdasztalok majd bár és étterem üzemelt. A New Yorknak több csúcs időszaka is volt, később Hungária kávéházként folytatta működését, és Juhász Ferenc, Lator László, Bartis Attila vagy Térey János ült a törzsasztaloknál. Legendás helyszín – vajon könnyű-e megfelelni a múltnak? A 2013-ban indult New York Művész Páholy fiatalos csapata és ledülete nem kisebb célt tűzött ki, minthogy a Kávéházat visszaadja a magyar közönségnek, és a gazdag, irodalomtörténeti múlttal rendelkező terekben, asztaloknál újra színes, a kultúrára, irodalomra éhes közönséget kovácsoljon. A töretlen telt ház bizonyítja – sikerült! Az 5 éves évforduló kapcsán a Kávéház vezetőjével, Szabó Csabával és Józsa Dianával, a marketing vezetővel és a Páholy egyik "lelkével" beszélgettünk.
 
 
Blans.hu: New York Kávéház - Budapest szívében több mint egy évszázada. Öt éve újra tele művészettel. Mit jelent a legendás New York? Munkahely, szellemiség vagy örökség?
 
Szabó Csaba: Munkahelyet semmiképpen, mert ha azt csinálhatod amit szeretsz, akkor sohasem kell dolgoznod. A New York Kávéházat üzemeltető cégcsoport az Eventrend Holding, melynek a mottója, a „Megvalósuló elképzelések” - nos a NEW YORK kávéház az én megvalósuló álmom. Szerettem volna, ha ez a Kávéház újra olyan sikeres lesz, mit a Harsányi fivérek idejében volt, újra pezsgő irodalmi élet költözne a falak közé. Újra minden nap nyitástól zárásig tele lenne, és ha élne Molnár Ferenc, megkérhetném, dobja a kulcsot a Dunába, mert éjjel se tudunk bezárni a sok látogató miatt.
 
Józsa Diana: Nekem ajándék, megtiszteltetés, mondhatnám egyfajta "jutalom játék". A New York először számomra szentély volt. Gyermekkoromban a megközelíthetetlen Palota. Az irodalomhoz és a művészetekhez mindig vonzódtam, sokszor elképzeltem, amiről az irodalom órákon tanultunk: ülnek benn nagy költőink a szivarfüsttel és kávéillattal telt kávéházban és épp új művek születnek.
Mikor sok évvel később munkahellyé vált, minden nap, mikor beléptem a Kávéház falai közé, különös pátosz ragadott magával. Megtiszteltetés, hogy a Páhollyal a "Newyorkosok" szellemiségét egyfajta örökségként vihetjük tovább és juttathatjuk el az irodalomszerető és tisztelő magyar közönségnek. Hálás vagyok, hogy részese lehetek.
 


(Szabó Csaba; Józsa Diana)


 
Blans.hu: 2013-ban indult a New York Művész Páholy - ugorjunk vissza a kezdetekre. Amikor belevágtatok, lehetett érezni, hogy a sorozat hosszútávú lesz? Azonnal volt érdeklődés?
 
Szabó Csaba: Azt, hogy hosszú távú lesz, azt biztosan tudtuk. Soha nem voltunk jó sprinterek, mi mindig hosszú távon szerettünk futni. Ha nem gondoltuk volna komolyan, bele sem kezdtünk volna. Átolvastuk a New York Kávéház történetét, és láttuk, hogy minden aranykorát olyan vezetők alatt élte, akik pártolták a művészeteket. Egyben biztosak voltunk: ennek a helynek a lelkéhez tartozik az irodalom, a zene és a képzőművészet. Mi szerveztük meg az első Bárzongorista versenyeket, itt ma is állandó zongoraszó szól, és most már óránként cigányzenei műsor is szórakoztatja a vendégeket. A "Világ Legszebb Kávéházának" választott épület freskóit a 2007-ben a Boscolo csoport felújítása során restaurálták, így ma eredeti pompájukban láthatóak.
 
Józsa Diana: Valóban, a kezdetektől a celunk az volt, hogy a magyar vendégek számára vissza tudjuk hozni a New York szellemiségét. A magyar közönség számára a Kávéház nem csak azt jelenti, amit a külföldieknek: "A Világ Legszebb Kávéházát ", hanem a magyar irodalom meghatározó helyszínét. Szerettük volna hinni, hogy az akkor általunk megálmodott – kezdetben - Irodalmi Páholy sikeres lesz. Termeszetesen először őrültünk, hogy néhány tíz vendégünk volt. Valami hiányzott. Az igazi népszerűsége az esteknek akkor kezdődött, mikor Juhász Annával keztünk közösen dolgozni 2012-ben. Az ő irodalomhoz való kötődése (Juhász Fetenc költőnk lányaként), elhivatottsága és tapasztalata mintha "felpiszkálta" volna a New York nagyjainak szellemeit. Valami felpezsdült és az akkorra már New York Művész Páholy névén tartott estekre egyre nagyobb lett az érdeklődés, ami mára szinte hihetetlen mértékeket öltött azáltal, hogy az esteken 200-650 vendég vesz részt. Mikor Szabó Csabával az egészet elindítottuk, ezt álmunkban sem mertük remélni , ehhez Anna kellett.
 


(Józsa Diana és Juhász Anna; Józsa Diana, Szabó Csaba és Juhász Anna)


 
Blans.hu: Mindenhol az irodalom nehéz helyzetéről hallani, milyen keveseket érint a kultúra - a Páholyban mégis mindig telt ház van, sok száz embert ültettek le havonta. Mi lehet a kulcs az emerekhez?
 
Szabó Csaba: Ezt leginkább Juhász Anna irodalmár, a Páholy sorozat házigazdája és szervezője tudná megmondani. Szerintem a siker titka mindig a hitelesség, és az őszinteség. Ez ebben az esetben sincs másként. 
 


(Szabó Csaba Lackfi János könyvével)


 
Józsa Diana: Azt gondolom, a mi közönségünk igen igényes és egyben igen szenzitív. Tudjuk, hogy megérzik, mi az, ami hamis és mi az igaz. Mi az igazra törekszünk: a látogatóink színvonalas, különleges, színes programot kapnak estéről estére. Számunkra a New York Művész Páholy nem csupán egy program, egy feladat, hanem megtiszteltetés, szenvedély és nagy felelősség is. Felelősség a New York szellemiségének méltó módon való továbbörökítése. A New York Művész Páholy sikerét - véleményem szerint - annak köszönheti , hogy az emberek érzik azt a szeretet és alázatot, amivel az estékre készülünk. Anna személyiségével hitelt ad minden egyes eseménynek, melyet érez a közönség, én pedig a szervezés folyamatában próbálom éreztetni a vendégekkel ugyanezt. Nalunk nem automatikus válaszok vannak, mindenkivel én magam foglalkozom, személyre szóló üzenetekben kummunikálok a vendégekkel. Ugyan ez nem kis feladat, mikor többszáz regisztrációt kell feldolgozni, de egyfajta küldetésként érzem , hogy a Páholy személyessége megmaradjon, mert a vendégek ezt megérzik, igénylik, de hálásak is érte. Anna munkáját kiegészítve így tudunk maximálisan vendégközpontú, sikeres irodalmi programsorozat lenni.
 
 
Blans.hu: Az eltelt 5 évben Spiró Györgytől Szakcsi Lakatos Béláig, Rúzsa Magditól a Budapest Bárig, Fehér Lászlótól Pá Feri atyáig sok meghívott vendég volt. Lehet választani kedvenc estét?
 
Szabó Csaba: Biztos mindenkinek más és más est a kedvence, de nekem az egyik legkedvesebb az első est, ami szerintem megalapozta a sikert és a kapcsolatot a közönséghez. Ez pedig a Juhász Ferenc estünk volt, 2012 tavaszán. Sosem fogom elfelejteni az az egy mondatot, amit a vendégkönyvünkbe írt a költő. Megfogalmazta azt, amiért ezt az egészet elkezdtük, és amiért mindig is csinálni fogjuk. „Drága barátaim! Jó volt itt lenni, mint mindig is volt.”
 


(Szabó Csaba átadja a művész asztalt Juhász Ferencnek)


 
Józsa Diana: Minden este a "mi gyermekünk". Kedvencet választani nem tudnék. Számos megindító, olykor lélegzet-visszafolytó pillantunk volt, ami biztosan beleégett az akkori vendégek lelkébe egy életre mély, maradandó élményt hagya. Ahogy Csaba idézte, ilyen volt, mikor 2012-ben Juhász Ferenc költő elsőként kapott művész asztalt a Kávéházban, vagy mikor az akkor már ismét súlyosan beteg Czeizel Endre professzor úrhoz, 80. születesnapját ünnepelve - mindenki érezte- búcsúzni jöttek a baratok, tisztelők. Természetesen voltak felhőtlenül vidám és vicces percek is. Mindet nagyon szerettük. Én most mégis inkább azokat a pillanatokat említeném, mikor a vendégeink érkeznek programokra. Ahogy látom, hogy türelemmel várják ki a kígyózó sort, ahogy telnek a székek és egy óra alatt a korábbi több tíz vendégből mára többszázan várják, hogy Anna aktuális vendégeivel a pódiumra lépjen, - nos, az felemelő érzés.
 


(Józsa Diana a Czeizel esten)


 
Blans.hu: Hogy lehetne megfogalmazni a mai üzenetét egy kulturális szalonnak? Van-e a mottójuk?
 
Szabó Csaba: Ezt most lopom: „ Az irodalom életforma és világnézet” - Juhász Anna
 
Józsa Diana: Mi a mottónkat Márai Sándortól kölcsönöztük: "Kávéház nélkül nincs irodalom", de ahogy Csaba is mondta, Anna mottója kicsit a miénkké is vált : "Az irodalom világnézet". Az évek alatt sikerült vele minket is "megfertőznie", közösen pedig tovább adtuk, adjuk ezt a szellemiséget a közönségünek. De ez egy olyan "fertőzés", amiből nem tudunk és nem is akarunk- kigyógyulni.
 
 
A New York Művész Páholy születésnapi estjére 2018. március 26-án kerül sor a New York Palotában, minden részletet megtudhatnak a Facebook eseményben - https://www.facebook.com/events/154905631963650/ - jelentkezni pedig itt lehet: newyorkprogram@cafeandevemt.eu

Kommentek