Interjú Bereznay Tamással – avagy gyerekkel a konyhában

Szenvedélye a konyhaművészet. Több mint egy tucat főzéssel, sütéssel foglalkozó kötet szerzője, nem mellesleg pedig három lány édesapja. Bereznay Tamás séffel beszélgettem, akit sokan A konyha ördöge című gasztro-reality tévéműsorból is ismerhetnek.

Mennyi idősek a lányaid?
A legnagyobb, Petra tizenhét, a középső, Tamara tíz, és a legkisebb, Sára alig öt hónapos.
 
Szoktál együtt főzni velük?
A nagylányt nem érdekli a konyha és a főzés, de Tamara nagyon szeret alkotni, így a konyhában is elemében van. Ő amolyan alkotó lény, bármit megvalósít, amit kitalál. Múltkor egy babát varrt, ha pedig a családban valakinek a születésnapja van, az biztos, hogy tőle kézzel készített ajándékot fog kapni. Tehát a főzés, mint kreatív tevékenység is az egyik kedvence.
 
Mit szokott készíteni, van már saját kreációja?
Persze. A kukorica saláta nálunk nagy kedvenc, és ezt Tamara is el tudja már készíteni önállóan. Tudja, miből mennyire van szükség, én nem is szólok ebbe bele. Nagyon ügyes, akár főzésről, akár más kézműves tevékenységről van szó.
 
Hogyan lehet a gyerekeket a konyhába csábítani egy közös sütésre, főzésre?
Fogalmam sincs. Én nem rángattam egyik lányomat sem a konyhába, hogy most akkor együtt kell főznünk. Szerintem hagyni kell a gyerekeket, hogy rátaláljanak maguk, mi az, amihez nekik kedvük van. Ha ő magától jött oda, és érdekelte a dolog, az már más tészta. Akkor nagyon szívesen főztem, és főzök velük együtt a mai napig, megtanítom nekik, ami érdekli őket.
 
Melyek azok a legfontosabb dolgok, amiket a kisgyereknek meg kell tanítanunk a konyhában?
Leginkább a biztonságos főzés alapjait. Tehát, hogy ne nyúljon bele a gázba, ne érjen hozzá a forró edényhez, vagy annak füléhez, ne sodorja, vagy rántsa azt magára még véletlenül se. Lényeges, hogy ezeket a szabályokat megértse és be is tartsa. Ezen túlmenően olyan apró dolgokat is érdemes megtanítani, amire mi magunk felnőttek is figyelünk, például, hogy tisztán tartsuk a munkafelületet, kezet mossunk főzés előtt, vagy, hogy a tojás héja ne maradjon benne a sütemény tésztájában. Ezek után már jöhet az, hogy konkrétan hogyan készítsük el a palacsintát. Egyébként is a gyerekeknek elég kétszer megmutatni, és már memorizálják is. Döbbenetes az emlékezőképességük, annyira fogékonyak arra, ami igazán érdekli őket.
 
Mit tudnak megcsinálni a legkisebbek, mondjuk az óvodások a konyhában?
Egyedül ők még nem tudnak főzni értelemszerűen, de szülői felügyelettel sok mindent meg tudnak valósítani. Például egy fellépőn mellettünk állva, már könnyedén össze tudják önteni a hozzávalókat, vagy a száraz összetevőket is össze tudják keverni, mint amilyen a liszt, a cukor, a sütőpor. Ezen túlmenően, önállóan például akár a torta megkenésében is oroszlánrészt vállalhatnak, vagy a muffinok tetejét apró dekor cukorkákkal ki is tudják díszíteni. A legnagyobb örömet azonban a tál, a keverő edény kinyalogatása jelenti a kicsik számára.
 


 
Hogyan tudjuk sikerélményhez juttatni a kisgyereket a konyhában, hogy legyen kedve legközelebb is?
Ahogy már mondtam, egy bizonyos korig a kicsiket természetesen vezetni kell. Az a lényeg, hogy együtt legyünk, együtt főzzünk, tehát maga az élmény, és nem az eredmény a lényeg. Hagyjuk nyugodtan panírozni, illetve a morzsában, lisztben tapicskolni a kicsit, majd anya a forró olajban kisüti a rántott húst. Az asztal mellett pedig elmondhatjuk, hogy hmm, milyen finom az étel, érzem az ízén, hogy ezt te paníroztad. Ez büszkeséggel, sikerélménnyel és örömmel fogja eltölteni.
 
Kés, olló gyerek kezébe nem való, te erről hogyan vélekedsz?
Ollóval már az óvodában is megtanulnak bánni a kicsik, igazából ezzel nincs is baj hiszen azt gondolom, ez csak a rím kedvéért született. Ami a kést illeti, szerintem a főzéshez nem a kés a legfontosabb. De minél korábban megbarátkozik a késsel, a tompább végű kenőkéssel például, annál ügyesebben boldogul majd a későbbiekben. Én a magam részéről nem a késtől óvnám a gyereket a konyhában. Mindenesetre nem a vágással, filézéssel kell az első leckéket megtanulni, hanem inkább a pucolással.
 
Együtt főzünk, utána együtt is rakunk rendet, erről mit gondolsz?
Abszolút! Nagyon fontos dolog. A főzés az előkészületekkel kezdődik, és az utómunkálatokkal ér véget. Nem is kérdés, hogy a főzés befejeztével segíteni kell rendet rakni, az asztalt letörölni, a szennyes edényeket elmosogatni. Ez a későbbiekben is csak a gyerek javára válhat, hiszen megtanulja, hogy nem lesz tiszta egy varázsütésre a konyha a főzés után, hanem azért tenni kell.
 
Szerinted miért jó, ha a gyerekeinket bevezetjük a főzés tudományába?
Először az jut eszembe, hogy a finom motorikát nagyban segíti a konyhában való alkotás, ez biztos. Ha tovább gondolom, akkor a kisgyerek már korán megtanulja tisztelni azt, amit megeszik. Ha együtt főzünk, nem nehéz rájönnie, hogy a főzés komoly munka, nem csak gondolok egyet, és az asztalon van a háromfogásos ebéd. Ha pedig anya, vagy apa ilyen sokat dolgozott vele, akkor talán több mindent fog megkóstolni, és nem lesz annyira válogatós, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Abban viszont igen, hogy a főzés fejleszti a szépérzéket, és a kreativitást is, és hatalmas élmény, mely akár egy életre szóló „szerelemmé” is válhat, mint például az én esetemben.

Kommentek