Felhők felett, hurrikánok mellett – Interjú Gyöngyösi Diána repülőgép kapitánnyal

Mindent elolvastam róla a világhálón a találkozás előtti napokban. Izgatottan készültem a beszélgetésre, hiszen rettenetesen kíváncsi voltam, ki valójában az a fiatal hölgy, aki Magyarország első női repülőgép kapitánya Boeing 737-esen. Szentendrén találkoztunk egy hangulatos kis étteremben, ahol mesélt nekem a kitartásáról, ami az álmához közelebb vitte, a hurrikánok szépségéről, a szélről, ami veszélyes is tud lenni, és arról is, hogy mit jelent számára a repülés.

 

Mindig is szerettél volna repülőgépet vezetni? Én úgy képzelem, talán ez egy gyerekkori álom lehetett.

Nem. Egészen hosszú ideig fogalmam sem volt róla, hogy mi lesz a foglalkozásom, amiből majd felnőttként megélek. 2002-ig egy rajzfilmstúdióban először kifestéssel foglalkoztam, majd trükk operatőrként dolgoztam. Nagyon szerettem ezt a munkát.

Mikor repültél először?

16 évesen jártam életemben először a Dunakeszi sportrepülőtéren. Teljesen lenyűgözött a repülőgépek látványa, a pilóták, ez a varázsvilág. Akkor és ott, valami felkapcsolódott bennem, és azóta is töretlen ez a „szerelem”. Három évvel később kezdetem el a vitorlázórepülést, amit a mai napig is versenyszerűen űzök és nagyon szeretek.

Mikor döntötted el, hogy már pedig te pilóta leszel?

2002-ben csődbe ment a rajzfilmstúdió ahol addig dolgoztam, és rájöttem, hogy csupán egy valami érdekel, amit szenvedélyesen szeretek is csinálni, az pedig nem más, mint a repülés. Az igazat megvallva, úgy éreztem, nem volt más választásom, hiszen olyan foglalkozást akartam, amiben örömömet lelem. Akkor eldöntöttem, hogy minden pénzemet, energiámat és időmet arra fogom fordítani, arra fókuszálok csak, hogy elérjem a kitűzött célomat. Nehéz idők voltak, és akkor sem voltak sem olcsók, sem könnyen teljesíthetőek a képzések. Eladtam az autómat, hogy legyen pénzem a műszerrepülő képzésre. De arra is volt példa, hogy nem vettem meg magamnak egy téli kabátot, vagy táskát, mert rögtön átkonvertáltam annak árát repülési percekre, és mindig az utóbbi mellett döntöttem.

Skóciában is dolgoztál, hogy repült időt gyűjts. Mesélnél az ottani tapasztalataidról?

Ahhoz, hogy megszerezzem a soron következő, azaz a kereskedelmi pilóta engedélyt, sok órát kellett eltöltenem a levegőben. Ehhez persze sok pénz is kellett volna, így ellestem a fiúktól, hogy úgy gyűjtik a repült órákat, hogy vitorlázó repülőgépeket vontatnak motoros géppel, ezzel két legyet lehet leütni egy csapásra, hiszen ketyegnek a repült órák, ugyanakkor sok tapasztalatot is lehet szerezni. Mivel Nagy-Britannia volt az egyetlen „közeli” hely akkor, ahová a vontató repülőgép vezetéshez nem kellett kereskedelmi pilóta engedély, egyértelmű volt, hogy ott a helyem. Egy szezont csináltam végig Skóciában, amiből rengeteget tanultam. A zord, akár percek alatt változó időjárási viszonyok, a rövid és „cserébe” keskeny leszállópálya, a hegyek, az erős szél, mind jó tanítóim voltak. Én ott tanultam meg igazán repülni, és jó döntéseket hozni.

Hány repült óránál tartasz?

Közel nyolcezernél.

Tizenegy éve repülsz Boeing 737-es gépeken. Emlékszel az első utadra?

Nem. Arra viszont igen, hogy ugyanaz az oktató ült mögöttem az első tiszti vizsgámon, mint akivel életemben először repültem vitorlázó-repülőgéppel. Fura nem?

Az biztos! És milyen volt sok évvel később a kapitányi vizsga? Mit jelent repülőgép kapitánynak lenni?

Azt le kell szögezni, hogy az első tiszt, aki a kapitány mellett ül, szakmailag semmivel sem tud kevesebbet, mint maga a kapitány. Tehát ahhoz, hogy egy első tisztből kapitány legyen, új ismereteket nem kell megszerezni. A különbség a tapasztalatban van, és abban, hogy a döntésekért az vállalja a felelősséget, aki a bal oldali ülésben ül, azaz a kapitány. Övé a végső szó. A vizsga – a kérdésedre válaszolva – nehéz volt, és több napig tartott, hiszen le kell vizsgázni többféle szakmai anyagból, angol nyelvből, pszichológiából, valamint vészhelyzetek megoldásából szimulátorban. Szóval volt min izgulni.

Erre vagy az életedben a legbüszkébb?

Nem. Inkább arra vagyok büszke, hogy tisztességes, és becsületes életet élek, hogy képes vagyok szeretetet adni és elfogadni.

Menyire volt nehéz számodra nőként érvényesülni ebben a férfias szakma világban?

Közvetlenül sosem éreztem a hátrányát annak, hogy nő vagyok, és halkan megjegyezném, egyetértek férjemmel, aki szerint például a bányászat férfias szakma. Néhány hónapot leszámítva, mindig Budapesten dolgoztam, többnyire magyar kollégákkal, és ez egy nagyon kicsi világ. A fiúk örültek a sikereimnek, hiszen egy vagyok közülük. Egyébként pedig vannak nagyon tehetséges pilóta hölgyek is. Ha pedig a lányoknál tartunk, elárulom, hogy én kimondottan szeretek női első tisztekkel repülni. A nőkkel valahogy sokkal inkább egy hullámhosszon vagyok. A férfiak – ugyanúgy, mint az autóvezetésben – bevállalósabbak, nagyobb köztük a versenyszellem. A nőknél nincs ilyen, és éppen ezért nagyobb az egyetértés is. Mivel egy nagy, több bázissal rendelkező charter légitársaságnál dolgozom, sokszor előfordul, hogy külföldi első tiszttel repülök, és ilyenkor néha akadnak nehézségek, mert a gyengébb személyiséggel rendelkező férfiak nehezen fogadják el a másodhegedűs szerepet.

Olyan az életed, amit megálmodtál magadnak?

Nem! Sokkal, de sokkal jobb! És nem igazán a repülés miatt, hanem azért mert boldog vagyok a magánéletben, és sikerült megtalálni a kettő közötti harmóniát.

Mit jelent számodra a repülés?

Az életet. Ezt nem tudom másképp mondani, repülni annyit jelent számomra, mint élni. Ez az életem. Semmi mást nem csinálnék szívesebben.

Mit szól ehhez a férjed?

Így ismert meg, tudta mit vállal velem. Közös a hobbink is, hiszen András nem csak vitorlázó repülő oktató, hanem a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség elnöke is, amellett, hogy munkáját tekintve meteorológus kutató.

Tényleg, fel szoktad hívni repülés előtt, hogy mi vár rád a felhők felett?

Igen, főleg amikor zivataros idő várható. A kollégáimhoz képest kivételezett helyzetben vagyok, hiszen a repülésmeteorológia az egyik kedvenc, és sokat kutatott témája. De nem csak ezért vagyok nagyon szerencsés, hanem mert benne megtaláltam az igazi társam, aki mindenben a támaszom. Attól kezdve, hogy az ingeimet ő vasalja ki, egészen odáig, hogy az életemet teljes mértékben rábízom.

Van azért időtök egymásra?

Tudatosan törekszünk arra, hogy az együtt töltött idő minőségi legyen, ezért például nincs is tévénk. Férjemet a munkája nem köti egy helyre, így többnyire csak szervezés kérdése a szabadidős tervek megvalósítása A repülésen kívül szeretünk kerékpározni, síelni, úszni, túrázni és otthon filmeket nézni. Férjem nagy örömére szívesen töltöm az időmet a konyhában is. Néhány évvel ezelőtt a paleolit táplálkozás mellett tettük le a voksunkat, és már rengeteg saját receptem van. Nagy álmom, hogy étteremben is felszolgálják a „műveimet”.

Biztos volt már veszélyes utad is, ha jól tudom, láttál már hurrikánt is közelről. Mesélnél róla?

Igen, néhány éve volt egy utam az Indiai-óceán felett, amikor is elrepültem a Nilofar néven elhíresült trópusi ciklon mellett, ami inkább volt érdekes, vagy lenyűgöző látvány, mint veszélyes helyzet. Ezzel szemben, amikor a görögországi Karpathos szigetre repültem napnyugta után, akkor azért a leszállás után pár perccel, mikor újragondoltam mi is történt, elkezdett remegni a lábam. Ez egy kicsi sziget Rodosz és Kréta között, ahol a leszállópálya, mely nagyon keskeny – csupán 30 méter széles, tehát a 36 méter fesztávolságú szárny, 3-3 méterrel túllóg rajta - nincs a szokásos módon kivilágítva, az egyik vége pedig a nyílt tenger ugye. De a baj nem ez volt vele, hanem az a speciális széljárás, mely alacsonyan nagyon erős széllökéseket jelent, melyek teljesen kiszámíthatatlanok, így jócskán megnehezítik a leszállást. Mivel az utasok is érezték a szokatlan időjárás okozta nehézségeket, heves és akut tapsvihar tört ki a fedélzeten a sima földet érés után.

Merre szeretsz leginkább repülni?

Nyugat-Európába.

Azt hihetné az ember, hogy ha bárhová elrepülhetsz, akkor az olyan különleges helyeket részesíted előnyben, mint például a Karib-tenger. Miért klassz desztináció akkor mégis Franciaország, vagy Luxemburg?

Mert profi a légiforgalmi irányítás, jól beszélnek angolul, és minden helyzetre van előkészített megoldásuk. Az egyiptomi Cairó, vagy az indiai Mumbai repülőterén nem ismeretlen a káosz, valamint a rádiókommunikáció is sokszor nehézkes.

Hová lesz a következő út?

Igazából mindegy. A felhők fölé. Repülünk, és ez a lényeg!

Bogáti Gabi

Kommentek