Csak egy kávé Nagy Ervinnel – avagy elégia a bányászléthez

Hollywoodi körökből rég ismert kihívás az idő, az intelligencia és a szépség fenyegető hármasával jól sáfárkodni, urambocsá’ ezekből előnyt kovácsolni. Érdekes aztán mindezt személyesen is megtapasztalni, amikor egyszer csak szemtől szemben találja magát az ember a Katona József Színház reflektorfényben-, sikerei csúcsán lévő színészével (betűzve: sokak férfiideáljával), akit ugyanúgy foglalkoztat mindez. S aki negyvenéves korára a hullámvölgyekből is előnyt tudott kovácsolni. Karakteresebb, szókimondóbb és tudatosabb lett.

„Az elégiát a dallal és az ódával szemben az jellemzi, hogy abban nem a friss benyomásokból közvetlenül fakadó érzelmek, hanem a visszaidézett benyomások, lelki szemlélődés, a visszaemlékezésből fakadó, azaz válasz érzelmek nyernek kifejezést.” (Wikipédia)
 
 
Nagy Ervin néhány zseniális színpadi színésszel ellentétben a filmvásznon is elemében van, lendületes… A Kincsemben például kifejezetten az. Szereti a kamera?
 
- A kamera érdekes szerkezet, belelát az emberbe. Felszínre hozza a belső igazságokat. Ha valaki színpadi színészként nagyon sokféle és technikás, filmen viszont nem jön át mindez, érezhetővé válik, hogy ott nincs rend odabenn. Mégis, inkább rendezői kérdés az a magával ragadó sodrás, ami a Kincsemben tapasztalható. Anyukám azt mondta, a moziban elfelejtette, hogy a fia vagyok… A magyar film művészfilm-központú, ebben vagyunk erősebbek. Nem véletlenül a Testről és lélekről lett Oscar-jelölt. Piacorientált, pörgő, az egész családnak szóló közönségfilmet Herendi Gáboron kívül senki nem tud itthon rendezni. Oké, még Rudolf Péter, ő letette az asztalra az Üvegtigrist. Tíz év távlatából elmondhatom, hogy a Kaméleon forgatásakor Goda Krisztinával nagyon mást gondoltunk a szerepemről, rossz élmény maradt, sajnos. Herendi Gábor titka abban rejlik, hogy nem várja el, hogy azt mondják róla, milyen csodálatos művész, csak azt, hogy egy kurvajó filmes. Sosem tört más babérokra. Bevallottan csodálja Mundruczót és Pálfit, de olyat ő nem tud: „Jó mesterember vagyok, akinek ez a szakmája” – szokta mondani.
 
A Top 5 filmélménye?
 
- Tízezer nap – Kósa Ferenc diplomafilmje, aztán Csillagosok, katonák Jancsó Miklós rendezésében Kozák Andrással és Juhász Jácinttal… Federico Fellini La Stradája (Országúton), amely 1957-ben az első Legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját kapta Anthony Quinnel és Giulietta Masinával a főszerepben, Ötödik elem Luc Besson rendezésében és természetesen a Zongoratanárnő Isabelle Huppert-rel a főszerepben.
 


(fotó: Szabó Adrienn)


 
Az ember nemcsak szociális lény, hanem isteni teremtmény is – válaszolta Fellini az Országúton című filmje kapcsán őt ért kritikákra. Hová tenné az említett kedvencek ismeretében a Valami Amerika 3 - érzést?
 
- Nagyon jóízű vígjáték, úgy éreztem magam benne, ahogy az a vásznon is látható. Azt a színvonalat, amit Gábor produkál, a Valami Amerika 3-ban újfent le lehet mérni. Bízik a színészeiben – bennem annyira, hogy menet közben lazán elmozgat a sablonos szerepkörömből…Meg is jegyeztük, hogy azt az imázst, amit a Kincsemmel az elmúlt években felépítettünk, most egy perc alatt leromboljuk.
 
Mert az érző lelket férfias felsőtest takarja.
 
- A Kincsemért fizikailag is meg kellett dolgozni. A súlykérdés az idő előrehaladtával komoly kihívást jelent, amiben a rendszertelen életmód is közrejátszik, különösen akkor, ha például több mint harminc napig éjjel forgatok. Bodzsár Márkkal, aki tehetség tekintetében szerintem Enyedi Ildikó férfi megfelelője, a Drakulics című filmen dolgoztunk. Nagy Zsolt egy vámpír, én az üldözőjét alakítom. Kádár-korabeli, hetvenes években játszódó film, rendkívül élvezetes munka volt, most értünk a végére. Amennyire ráfaragtam karrierem közepén a filmszerepeimre, úgy mostanra fordult a kocka… Olyan rendezőkkel dolgozhattam viszonylag gyors egymásutánban, akik hívására bármikor újra kamera elé állnék.
 
A hely, ahol kikapcsol és feltöltődik?
 
- A Rudas Gyógyfürdő. Klasszikus férfibeszélgetések helyszíne is a barátommal.
 
Felismerik ott is?
 
- Ritkán lépnek oda hozzám. A legjobb gondolataim mindig a Rudasban születnek!
 
Amolyan lelkizős-félék?
 
- Érzékeny vagyok, másképp el sem tudnám képzelni ezt a szakmát, de nem ragadok benne a lelkizésben… Vannak vissza-visszatérő eszmefuttatásaim, de a negatívumokat egyébként gyorsan elfelejtem. Számomra az új nap valóban új napot jelent. Nem vagyok addiktív alkat – semmilyen szempontból.
 


(Katona József Színház, A bajnok, fotó: Horváth Judit)


 
Az ezotériában nem hisz, de miben igen?
 
- Hiszek a tudományban, az evolúcióban. Az élet értelme az az alapösztön, hogy új élet szülessen, és nem az, hogy valaki milyen középvezető, vagy milyen tárgyakkal veszi körül magát. Minden kapcsolat lényege a reprodukció. Hogy az életünk egyéb pályáin hogyan lavírozunk át, már a civilizáció adaléka. Kellemes mellékzönge. Hiszek az állandó változásban, a sokszínűségben és a kitartásban.
 
Szüksége volt a kitartásra?
 
- Bizonyos élethelyzetekben igen, de a kitartó ragaszkodást néha túlzásba vittem. Sokkal előbb elengedhettem volna egyes kapcsolatokat és munkákat. A világháló, a sokasodó „platformok” mindent felborítanak, a szomszédos legelők elérhetősége leegyszerűsödött. A bányászoknak még egyszerű volt hűségesnek lenni! Színésztársammal, Csányi Sándorral mondtuk mindig, hogy nem vagyunk uránbányászok, akiknek az élete egy falu, egy nő, meg a bánya… Az emberiség túlélésének a záloga a két nem együttműködése. Nem hiszek az ellentétek vonzásában: szerintem hasonló a hasonlóval teremthet harmóniát, olyasvalakivel, akivel hallgatni is jó együtt. Ez a szövetség visz előre. A házasság is egy evolúciósan célravezető intézmény, baromira nem a romantikáról szól!
 


(fotó: Szabó Adrienn)


 
Mivel kényeztette legutóbb Lolát?
 
- Közös korizással, amit pár éve miatta tanultam meg. Szervezettek az együttléteink, igényli, hogy mindkét szülőnél otthon legyen. Szandrához is (Borbély Alexandra) lelkesen bújik, de ehhez minden szereplő nyitottsága szükséges. A lányom érzi, hogy szeretve van. A két lét között Lolának kell megküzdenie a maga kérdéseivel – és emiatt örökre lelkiismeret-furdalásom lesz. Fekete pont ez nekem, bármilyen jól is érzem magam a bőrömben.
 
És milyenek a hétköznapok Európa legjobb színésznőjével?
 
- Valójában az együtt töltött időért küzdünk, és igyekszünk a hirtelen jött hatalmas siker rezgéseit csillapítani. Tudom, szerencsések és boldogok vagyunk ezekkel a gondokkal… Plusz tíz év tapasztalatom van abban, hogy rangsorolni szükséges. Ha kell, megkérem Szandrát, hogy egy-egy interjút hagyjon ki, mivel a magánéletünk is komoly szervezést igényel.
 


(fotó: Wlcsek András)


 
Portréfotó: Trokán Nóra

Kommentek