„Akkor kell igazán bízni a megújulásban, amikor változtatni nehéz.”- Interjú Pátkai Rozina énekesnővel

Színpadon díva vagy egy pajkos kislány. Hangja elrepít, mosolya az élet élvezetéről mesél. Pátkai Rozina eladóművész nemcsak énekes, tehetsége műfajokon át ível. Az elmúlt években koncertezett Budapesttől New Yorkig, a magyaron kívül angol, portugál, spanyol, francia nyelveken. Januári, Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő koncertjének apropójából beszélgettünk.


Azt jól tudom, hogy a zene felé való elköteleződésed, zenei hivatásod 30 éves korod körül kezdődött?


A zene már előtte is része volt az életemnek – volt egy-két alternatív, rockzenei formáció, amiben részt vettem – de jött a bölcsészkar és a pályaválasztás. Tanítottam magyart és angolt, később tanultam természetgyógyászatot, ebben a témában cikkeket is írtam.


Egy jazzlemez aztán olyan hatással volt rám, mindent felforgatott az életemben. Két kisgyermek mellett, nagy családi segítséggel, jelentkeztem az Etűd Zeneiskolába, és bár biztos voltam, hogy nem tudom megugrani a lécet a felvételin, nagy meglepetésemre mégis lehetőséget kaptam. Ez egy hatalmas fordulat volt számomra, amely a mai napig óriási kihívás, de a zenei pályával járó nehézségekkel együtt úgy gondolom, életem egyik legjobb döntése volt.


De a tanulás itt nem állt meg, most is egyetemre, ezúttal a Képzőművészeti Egyetemre jársz, intermédia szakra.


Egészen más most a tanulás, mint korábban. Az Etűdben fél év után már hasznosítani tudtam a bölcsészdiplomámat, prozódiát tanítottam (zene és szöveg helyes illeszkedésének tana), így ott félig diák voltam, félig pedig tanár. Itt viszont ízig-vérig diáknak érzem magam, amit nagyon élvezek. Tágítani a tudatot, a határaimat, hatalmas boldogság. Tudat alatt mindig a folyamatos változás inspirált, nem beleragadni, nem elkényelmesedni: az egyetem most egy újabb ilyen vállalás, egy hely, amely nap mint nap megújulásra ösztönöz.


Hogyan kapcsolod össze az intermédia szakot a zenével, egyáltalán össze akarod kapcsolni?


Azt hiszem, most nem a határvonalak érdekelnek az alkotásban, hanem az átjárhatóság, ahogy a zenei műfajok közt is van átmenet, úgy a művészeti ágak közt is megtalálhatóak a kézenfekvő kapcsolódási, együttműködési pontok. Nem vagyok tudatos alkotó, egyik nap rajzolni van kedvem, másnap egy zeneszerkesztő szoftverrel matatok, harmadnap bossa nova koncertet adok. Számomra ez most az alaphozzáállás, amelyből az intermédia szak egyenesen következik. Nemrégiben például fotólabort építettem a lakásunkban, mert fotózni is imádok, de nagyszerű élmény akár az iskolai filmvágó gépen kísérleti filmeket létrehozni.


Ha ennyi mindent csinálsz, hogy jut időd pihenésre?


A zene, a rajz, a fotó számomra az igazi pihenés, ezek azok a tevékenységek, amikor igazán egyedül lehetek és sokat gondolkodhatok, vagy éppen nem kell gondolnom semmire. El tudok mélyülni a dalokban, a rajzokban, a fotókban, az alkotási folyamatban, ami számomra izgalom, élmény, teljes kikapcsolódás, egy meditáció. Az alkotásaimon keresztül meg tudom fogalmazni, amit gondolok a világról, ez az alkotás vagy az előadóművészet öncélú része. De aztán ott a másik rész, hogy ezzel igyekszem a közönségnek adni, örömet szerezni nekik, az a cél, hogy eljusson hozzájuk az üzenet.





És mi az üzenet?


Az üzenet egyszerűen annyi, hogy az élet szép, ebből szeretnék mindig kiindulni. Melankolikus alkat vagyok, de igyekszem az élet pozitív oldalát megélni és ezt szeretném átadni a gyermekeimnek is. Fontos az alkotás szabadsága, a kötöttségek nélküli alkotófolyamat, ahol csak saját magamnak kell megfelelnem.


Mindenszentek napján születtél, jelent ez bármi többletet számodra?


A Mindenszentek az elcsendesülésről szól és én szeretem a csendet, szeretek egyedül lenni, bár ez azért ritka kincs, de ugyanolyan jó társaságban is időt tölteni. Korábban sokat foglalkoztam azzal, hogy ez a nap hogyan formálta a személyiségem, most már csak azt mondom, annyira jó az a sok egyes, ami a szülinapom jelöli, olyan mint egy számítástechnikai képlet.


2013 volt az az év, amikor hirtelen berobbantál a köztudatba. Elnyertél egy nemzetközi díjat és innentől, mintha egy rakétaszerűen száguldó gyorsvonatra ültél volna.


Az az év valóban egy kicsit felfoghatatlan volt, az Independent Music Awards nyertese lettem vokális jazz kategóriában, mintha kinyílt volna egy ajtó, sok nemzetközi kapcsolatom lett. Óriási megtiszteltetés, hogy a magyar zenei életből kiléphettem a nemzetközi porondra is. Állandó a kapcsolatfelvétel és a pozitív visszajelzés külföldről, aminek nagyon örülök, sok erőt ad a továbblépéshez, fejlődéshez.


Utána nem sokkal elköltöztél Spanyolországba, ennek mi volt az oka?


Picit le akartam lassulni, vissza akartam venni a nagy pörgésből, adódott egy lehetőség, a lányaimmal kiköltözhettünk egy teljes tanévre. A sok munka miatt sokkal kevesebb időt tudtam velük tölteni, muszáj volt változtatni. Először nehéz volt számukra a külföldi lét, a barátoktól, osztálytársaktól való elszakadás, de mára egyre jobban látják a kinn töltött idő előnyeit, értékelik a nyelvtudást, illetve azt a szemléletet, amit egy másik kultúrában együtt megtapasztalhattunk. Rájöttem, hogy akkor kell igazán bízni a megújulásban, amikor változtatni nehéz.


Ahogy hallgatlak, olyan tudatosság van a szavaidban, ez a tudatosság mindig is jellemző volt Rád?


Inkább időszakosan elő-előtörő fegyelmezettség, amit a versenysportból hozok, 10 évig vívtam. A versenysport sokat adott nekem, megtanultam kezelni a győzelmet vagy a vereséget, illetve hogyan kell tűrni a fájdalmat vagy az utolsó erőnkig, az utolsó pillanatig küzdeni. Etikus versenyszellem és kitartás, talán így tudnám megfogalmazni azt a szemléletet, amit az élet más területén is próbálok gyakorolni.


De a zenében nincs verseny.


Nincs, és ez először furcsa is volt, a zene nem olyan egyértelmű, mint a vívás, ahol kigyullad a találatot jelző lámpa. Éppen ezért rengeteg benne a kétely, de a kétely ad motivációt is, hogy egyre jobb legyek, mélyítsem és bővítsem a tudásom.


Mire számíthat a közönség a januári Müpa koncerten?


A koncert két alapvetően nagyon különböző részből áll, mégis az első hallásra egymástól távol álló zenei világok számomra szorosan összekapcsolódnak. Egyrészt fellép az akusztikus zenei formáció két igen jeles vendégművésszel, továbbá a Minka projektemből is bemutatunk néhány dalt. A Minkával verseket zenésítek meg, a verssel való zenei kapcsolatfelvétel kimondottan érdekes számomra és az irodalom iránti szeretetem is bekapcsolom. A verseknek önmagukban is van zenei oldaluk, dallamuk, de tiszteletben kell tartani a szöveget, mint önállóan érvényes művet. Hosszú ideje dolgozunk ezen a koncerten, nagyon várjuk és izgatottak vagyunk, milyen lesz a fogadtatása.

Kommentek